Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 1. szám - Egyesületi tudósítás

26

A két kerületi gyűlésről. (1899),

(Beszámoló-féle.)

A dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerület tanítóságának üdvöt az

Úrban !

Képzeletem szárnyain visszaröppenve a közel múltba, engedjétek meg Kedves kartársaim, hogy kötelességemből kifolyólag beszámoljak azon megbizatásról, melylyel engem a múlt cvi tavaszi közgyűléseitek alkalmából megörvendeztetni kegyeskedtetek. Nem akarok ezen eljárásommal különös érdemeket szerezni magamnak, de csupán azon szózatnak kívánok eleget tenni, mely a beszámolás tekintetében e b. lap 1899. évi jul.—aug. számában H. H. kartárs által hangoztatva volt. Ezen őszinte kívánságot csak helyeselni tudom, ugyan azért annak óhajtók megfelelni, a mennyire gyenge toliam arra képes.

A vasi közép- és a győri egyházmegye tanítótestülete lévén a múlt évi sorrenden, szavazattöbbséggel megválasztattak a győri egyházmegyéből alulírott, a vasi kösép egyházmegyeiből pedig Horreczky Gyula csánigi tanító, kinek megválasztatása nagy örömömre szolgált, annyival is inkább, miután benne nem csak a tanítói erényekkel bővelkedő tanítót ismerem, de egyúttal 27 év óta a rokoni kötelékek is összefűznek bennünket a legőszintébb szeretettel.

Magától értetődik tehát, hogy a szeptember 6. 7. és 8. napján Kőszegen megtartott kerületi gyűlés előtt jó eleve összebeszéltünk, hogy nevezetes küldetésünkre együttesen egyszerre fogunk megjelenni a kívánt helyen és időben.

Szeptember 6-án tehát *1^12 órakor d. e. megérkeztünk kitűzött czélunkhoz, hős Jurisics Miklós szép városába — számos egyházi és világi küldöttek társaságában, hol azonnal elszállásollattunk a kitünően szervezett „szállásoló bizottság“ által.

Tanító társaink közül többekkel volt itt szerencsénk találkozni, kiket az ügybuzgóság lángoló híve hozott el a közgyűlésre. Ott voltak ugyanis: Szíj Lajos farádi, Molnár Sándor r.-szemerei, Hajas Kálmán büki, Róth Kálmán újfalui, Németh Márton egerszegi, Sümegi János n.-szaloki, Feiler János szalonaki, Sass József doroszlói stb. tanítók kiknek látása mintegy felvillanyozta lelkünket a hivatalos küldetésben.

Szeptember 6-án este volt a gyámintézeti istentisztelet mely a zsúfolásig megtelt szép templomban igazi protestán kegyelettel töltötte el minden jelenlevő szivét Igaz ugyan, hogy a szent beszéd, a helyi hallgatóság kedvéért német nyelven tartatott, azonban ez semmit nem vont le az ünnep nagyszerűségéből, annyival is inkább, mert Poszvék Sándor lyceumi igazgató mondotta azt, kinek ajkáról bármely nyelven hangozzék is az ige, valódi méz gyanánt csepeg az be a hallgató szivébe.

Másnap 7-én igazán megható szomorú gyászistení tisztelettel kezdődött a napi teendő, melyen felejthetetlen felügyelőnket néhai Szent-