Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 10. szám - Az okszerű gazdálkodás köréből

mot kikelésre serkentjük, egy őszi mély szántással pedig megsemmisít- jük, s a talajt rögösen adva át a tél munkájának, olyan eredményhez jutunk, mely felér egy gyenge trágyázással: tartsa szem előtt minden gazda, hogy télire szántatlan földje ne maradjon. így a takarmány-termelés jövedelmező volta készpénzt hozand néha gyakran üres erszényünkbe.

Bizonyos, hogy az állattenyésztés is sok bajjal jár. A mindenféle fertőző betegségek elleni küzdelem sok gondot s bajt szerez a gazdának, de a tisztaság szem előtt tartásával (tiszta istáió, ivó viz, egészséges takarmány s lelkiismeretes tisztogatással) kitartással és tudással lehet annyira-amennyire védekezni ellene. Virágzó állattenyésztés nélkül, ma már a gazdálkodás nem az a jövedelmező foglalkozás, a mi ezelőtt két évtizeddel volt.

Rétjeink általában el vannak hanyagolva; mit várhatunk a gazdák e mostoha gyermekétől? Ennek úgyszólván semmit sem adunk, de a bőséges takarmányt arról elvinni természetesnek tartjuk Ezen nézettől elterÖleg, találkozunk kivételekkel Nyitrában és Barsban, hol az iszapos vizet rávezetik a rétre s ily módon nemcsak nedvességgel, hanem ásványi tárgyával is pótolják az elvitt táperő helyét. A hol ezen eljárás nem vihető keresztül, ott keverék vagy hulladék trágyával szokták a rét talaját javítani. Istálló trágyával csak kivételesen javítanak rétet, mivel erre a szántóföldek éhesek, annál is inkább, mert legalább minden 5—6 évben annak hiányát már megsinylik.

A gazdáknak még mostohább gyermeke a közlegelő. A kisgada közönség nem is sejti, mily fontos az állattenyésztésre a legelőkérdés. A hol nincs legelő, ott sem egészséges szarvasmarhát, sem lovat, sem olcsó sertést s juhot tartani nem lehet. Legelő nélkül még a magyar szarvasmarha is gümőkórossá lesz, a ló elpókosodik, a sertéstartás pedig folyton zsákból eszközöltetvén, drága ieend.

Természetes, hogy a legelő is igazi áldást akkor fog képezni, ha azt okosan használjuk ki; pusztítjuk a vakondtúrást, mint a gyomok fészkét, nem engedjük meg a korai legeltetést, a nagyszámú állatokkal való megterhelést, az össze-vissza való csatangolást s nem feledkezünk el az állatoknak ivar szerinti elkülönítéséről sem.

A hol a legelőkérdés okosan rendezve van s a rét kellő ápolásban tehát boronálásban s alkalomadtán viz rávezetésében is részesül, avagy composzttal való beszórásban, ott az állattenyésztés is fejlett s a szántóföldek is megfelelőbb hozamot adnak a jobb mivelés folytán. Az is nagyon természetes, hogy a trágya értéke, a feletetett takarmány minőségétől függ. Ha a takarmány-termelés folytán elégséges igás erő állítatott be, akkor keresztülvihető a tarlószántás is, mely a gyomokat pusztítja, s az őszi mély szántás, mely a termő réteget vastagítja. A mély művelés több trágyát követel, az tény, de azután nem árt neki úgy az aszály, fejlettebb kalászokat növel és a növényzet kevésbbé van kitéve a megdülésnek. Ezen három előny felett érdemes gondolkodni !