Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 10. szám - Az okszerű gazdálkodás köréből

A gyomokra vonatkozólag megemlítem, hogy 1879-ben gr. Attems ki tekintélyes osztrák nagybirtokos, a magyar mezőgazdaságról a kö- vetkzezőket mondotta: „Hosszú idő után látva e vidéket, sok tekintetbeni haladást el kell ismerni, hanem azt is, hogy még mindig igen sok gazt termel.“ E közben rámutatott az út mesgyéjén levő, valósággal cordont képező gyomokra. Hát való igaz, hogy azok irtására kevés súlyt he­lyezünk, pedig a gaz nemcsak a kultur növényektől foglalja a tenyész- terűletet, hanem azok rovására táplálkozik. Szaporodási képességük felette nagy. Egy tudós botanikus állítása szerint egy konkolyszál 7 virágjában, vagy inkább magtartójában 2590 mag volt. 100 drb. kiérett pipacs mintegy 50,000 magot adott. Persze az elgazosodott termény si­lánysága miatt olcsóbb áru s különböző többszöri rostálásokat, esetleg triörözéseket szükségei. — Trágyás föld tapasztalat szerint több gazt nevel, mely a kalászos gabonák között kétszeres hiba, mert onnan nem pusztítható el, nem úgy mint a kapások vagy takarmány közül. Ugyan­azért a modern gazda csak kivételesen ad istállói trágyát kalászos előtt hanem műtrágyát* Ma még nagy mértékben nincs felkarolva a műtrágya használata, a miből azonban téves volna azt következtetni, hogy annak a jövőben nincs hivatása. Sőt folytonos gabonatermelésünk meg fogja az követelni. Hiszen az istállói trágya is még 1861-ben oly kevéssé volt becses, hogy Kőbányán csaknem egy nagy rakomány fel lett gyújtva, hogy a szálli- tási költséget megtakarítsák. Ma már más véleményen vagyunk. A gazdaság haladása a múltban lassú volt, a jelenben gyorsabb s a megállapodás a szükséges fejlődésnél egyértelmű az elbukással, mert a haladók által el leszünk máskép gázolva. A fiatal generátiót elkészíteni tehát áldásos munka, a jelenben küzdő gazdákat tanácscsal támogatni pedig kötelesség. Ne higyjük, hogy erre csak egy járás területén Is 1—2 ember legnagyobb buzgalma mellett is képes. Ök az érdeklődést felköthetik, szabályozhatják, de maga a közönség gondolkozás menete érlelheti meg, hogy speciális vi szonyok között kik, mit, és mikor hogy tegyenek Ezen előadásom zárszava tehát az, hogy községenkint gazdakö­röket létesítve, tanulásra közösen teljesítendő munkára, kereskedelmi szellem fejlesztésére hívjuk fel a kisgazdák figyelmét. Tapasztalatbó mondhatom, a mely tanító ily irányban működik, az községének neve­zetes hasznára van, a mellett önmagának szellemi becsét, anyagi gya­rapodását is nem kis mértékben biztosítja. Adja Isten, hogy a közel jövőben tisztelt hallgatóim közül önmagukra hivatkozva, mentül többen tehessenek tanuságtételt. Ezek után csak az a szavam, s hő óhajom, hogy az isteni Gondviselés maradjon velünk !

Next

/
Thumbnails
Contents