Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 10. szám - Az okszerű gazdálkodás köréből

2 n

Első pillanatra 1—2 hektoliter külombséget nem is vélünk valami lé- nyeges kérdésnek tekinteni, de ha azután a bevetett holdak számát figyelembe veszszük, akkor látjuk, hogy rengeteg milliókról van szó, melyekre nagy szüksége van a magyar hazának, mivel ma éli közgazdasági újjászületésének korát, s berendezkedési szempontból a kiaknázott milliókat hivatásában áll szolgálatára felszinre hozni.

Magyarország nagy birtokai nagyobb átlag terméseket tudnak felmutatni, mint a kisbirtokosok, holott ez utóbbiak a szövetkezeti szellem felköltése mellett a jó gépek és eszközök s állatok birtokába jutván sok tekintetben előnyben lehetnének : mivel saját erejüket is közvetlenül értékesíthetik. Nemzetgazdasági szempontból pedig a kisbirtokosok bir- nak nagy jelentősséggel. A röghöz kötöttség növeli a hazaszeretetei; becsesebbé teszi előttük a szülőföldet, belevonja őket a közügyek körébe s készséggel elismerik maguk, hogy mások által is elismertessék a felsőbb hatóságok s a törvények feltétlen tiszteletét s ezen erényekkel megvetik a társadalmi rendnek az alapját. Mindezek együttvéve hogy erkölcsi önérzetükre, miképpen hatnak az említett tényezők, azt pár szóban hűen jellemzi a költő mondása:

»Állok tavasz mezőn, melyet virány fedez,

Úgy érzem s gondolom az Isten háza ez ?*

Sajnos, hogy a teremtő e legszebb csarnokából, munkáskezű embereink közül — a termés hiányára hivatkozva — sokan a nagy városok fertőzött levegője s ingadozó létalapja felé tódulnak, sőt Amerikába is, hol azután kifogyva mindenből: elzüllenek. Erről kesergett a költő levelében, midőn így szólt :

»Hosszú elhervadás emészti azt a fát,

Melyet nagy korában tesznek más földbe át ?*

Mint minden téren, az okszerű gazdálkodásnál is legelső szabály a józan takarékosság. Nem minden hangsúlyozás nélkül mondom a józan szót, mert elitélendő azon irány, melynek hivei a földet bányának tekintve aknázzák s aknázzák, vagy igazabban mondva kirabolják. Ha az egymást felváltó nemzedékek ennek megakadályozásán nem fáradoznak, akkor nem lehet más a végeredmény, mint a talajkimerülés és az elnéptelenedés. A hajdan oly hatalmas Róma, Egyptom, Babilónia, Palesztina, s újabban Spanyolország hanyatlását az említett tényekkel hozzák kapcsolatba, a minthogy azok a tények kérlelhetlenül bizonyítanak is. Könnyen elképzelhetjük a talaj tápanyagainak oly tetemes kihasználását, a mikor az többé hálás nem lehet.

Erre való tekintettel sokan a föld pihentetését, az ugartatást emlegetik. Nos? A föld pihentetésére főleg homokon nincs szükség : mivel nedvességét, vagyis vizfoghatóságát veszíti. Nem pihentetés kell annak, hanem visszapótlás; a mely növelendi táperejét és fizikailag is kedvezően hat a talajra. A külföldön is azt látjuk, hogy az ugar a minimumra van szorítva és e helyett a zöld ugar van meghonosítva, vagyis áttértek a takarmány termesztésre, a mi a nagyobb termés eredménynek és az állattenyésztésnek is alapja. Mivel pedig a tarlóhántással a gyo-