Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 8-9. szám - Tárcza
231 — De már eredj innen, te Orbán lelke te ! mordul rá béketürését veszítve a nagyapa és a megszeppent leányka csak elsompolygott ám, egyenest anyukához fordulva panaszával. — Anyukám, nagypapa azt mondta, hogy Majgitka az Ojbán bácsi lelke ! Ugy-e kéjem, nem vagyok én az Ojbán bácsi lelke ? (Az Orbán nevet viselő úri ember a család számos ismerőseinek egyike volt, ebben leli magyarázatát a kis lány heves tiltakozása ama feltevés ellen, mintha ő az Orbán bácsi lelke volna.) * A nyári fegyvergyakorlatok fáradalmai után egyik kedves tárcza- iró kollegám, a ki szabad óráiban a mérnökösködés nemes mesterségét űzi, szinte visszatért Pettauból édes otthonába, fiatal felesége ölelő karjaiba. Legközelebbi együttlétünk alkalmával azután feltalálta az én kedves irótársam — pompás ötletekkel fűszerezve — * azoknak a túnya semmittevésben eltöltött napoknak egyes epizódjait, különösen hang- súlyzzva a tartalékos mérnökkari tisztek kényelmes szolgálatát a fegyvergyakorlatok tartama alatt. — Higyjétek el, nem tettünk mi ott Pettauban mást az egész idő alatt, csak a napot loptuk. Az Imre gyerek előtt azután egy Ízben szóvá tettük a dolgot. — Lásd fiam, mint teknikust téged is s mérnökkari ezredhez osztanak be szolgálattételre, ha besoroznak önkéntesnek — — — — — Én és napot lopó hidászönkéntes ? szabadkozott a kis mérnök- jelölt, de már akkor inkább huszár leszek és a nap helyett szénát lopok a lovamnak! * Valami nagyobb kirándulásról jöttünk haza és mivel utunk a társaság egy részének lakása előtt vezetett el, mindnyájan megállapodtunk és jóizü tréfákkal füszerett kaczagás mellett vártuk a kapuzárást. Az én kis Jenő barátom vállalkozott ezúttal a portás szerepére és azon hitben, hogy az egész zajongó kompánia betér hozzájuk, nagy fontoskodva figyelmeztetett bennünket, hogy csendesen nesze z- z ü n k, mert itt van ám Trézsi huszárja! Tableaux! Markóczi Imréné.
