Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 8-9. szám - Egyesületi élet
232 Titkári jelentés a „Dunántúl ág. hitv. evang. egyházk. ének- s zenepártoló egyesület“ 1899—1900. évi működéséről. Tisztelt Közgyűlés ! Egyesületünk ötödik évéről kell ez alkalommal beszámolnunk, a mely év — Istennek legyen hála ! — már a megerősödés s az Intenzivebb munkásság megkezdésének éve. Gyarapodtunk számban, erőben s munkásságunkat kiterjeszthettük olyan térre is, melyet eddig erő hiányában érintetlenül kellett hagynunk. A tanítóegyesületek könyvtárát a lefolyt évben is gyarapítottuk egyházi irányú zennművekkel ; növeltük a két egyházkerületi tanítóképző-intézet orgona-alapját, a kőszegi leánynevelő-intézetnek harmonium-vételre újólag 100 koronát adtunk, egyházi énekkarainkat, iskoláink ifjúságát elláttuk többszólamú chorálokkal s egyéb vallásos énekekkel ; de a mi leginkább hirdeti egyesületünk megerősödését s munkásságának intenzivitását: nyomtatásban kiadtuk a magyar evang. egy ház 108 legszebb énekét kótákkal s szöveggel. Egyesületünk ezen első kiadványával, melybe 1093 korona 40 fillért fektetett bele, azt akarja elérni, hogy veszni indult egyházi énekeink újra bemenetelt találjanak iskoláinkba, híveink hajlékaiba, mindnyájunk szivébe és leikébe, s igaz vallásosságot és hitbúzgóságot teremjenek mindenütt. Mert — Tisztelt Közgyűlés — nem tagadhatjuk, az ószerüen szép, magasztos egyházi ének, kivált ha egy egész gyülekezet ajakán zendül fel lelkesedéssel s buzgósággal, a vallásos életnek legbiztosabb s ieghathatósabb ápolója. S az a kor, amely elkallódni, kiveszni hágy egy-egy egyházi éneket a nép tudatából, az Isten dicsőségére épített ősi templomnak egy-egy szegeletkövét szedi ki a falakból. Semmit sem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy népünk vallásossága, az egyházi énekek szereteté- vel áll és esik. A hitetlenség s közömbösség jégkérgét semmi sem töri meg oly hamar, mint az Istent dicsőítő meleg ének. Egyesületünk dallamos füzete tízezer példányban november hó végén jelent meg, s miután egy-egy példány árát 16 fillérben állapítottuk meg, a mai napig közel kétezer példány elkelt. Elég szép eredmény, habár a kitűzött erkölcsi czél érdeke azt kívánná, hogy az eredmény mielőbb tizszeres, sőt százszoros legyen. Lelkészeink és tanítóink tekintsék hivatalbeli kötelességöknek a dallamos füzetek terjesztését. Legyen e könyvecske minden iskolás gyermek kézikönyve, minden családi áhitatosság vezérkönyve. KiVánatos volna azonkívül, hogy tanítóink az egyházmegyei tanítói értekezleteken megbeszélés tárgyává tegyék a füzetbe foglalt énekek betanításának módját, tekin-
