Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 8-9. szám - Részeltessük a szülőket is neveléstudományban
220 alatt áll, mint a melyiknek qualifikátiója igen, de igen nagyon messze áll tőle? Ez az állapot nem tarthat tovább és a 20. század hajnala csakis akkor fog részben, a tanítóságra derült nappalt hozni, ha ezen intézmény gyökeres reformon megy keresztül, az általános óhajok tökéletes kielégítésére. Adja Isten, hogy ez mielőbb megtörténjék ! Bándy János, kapii ev. tanító. Részeltessük a szülőket is neveléstudományban. A művelődés fénysugára édes hazánknak már minden zugába elhat, bevilágítja az aranykalászt termő rónaságot, derengő fényt bocsájt Kárpát bérczei közé, jótékony melege nyájassá teszi a haramiáktól rettegett Bakony erdős vidékeit. Avagy nem tapasztaljuk-e ezt midőn egy kis körútat teszünk? Menjünk csak hazánknak bármely pirostornyú falucskájába s kopogtassunk be a nád- s szalmatetős házikók ajtaján. Már az első pillanatban is kellemesen hat ránk a magyaros Ízléssel bebutorozott szoba, örömmel tölti el szivünket a gazdának s kedves nejének szives vendégszeretete, és élvezettel hallgatjuk értelmes beszédjüket. Házigazdánk, miután családját s gazdaságának állapotát velünk kellően megismertette volna, egy kérdéssel csakhamar áttér a politikára is. És csakugyan a tükör mögött a kedvelt kalendáriom és a becses (?) álmoskönyv mellett »látunk egy-két újabb hirlapot is, a művelődés eme tanúbizonyságát, melyből a családfő szokott olvasni családtagjainak s látogatóba jött szomszédjainak. — Napjainkban már sok földmives család is szinte elengedhetetlen életfeltételének tartja a hirlapolvasást, és ha csekély jövedelméből nem telik, akkor a lelkész és tanítóhoz fordul, hogy ők kölcsönözzenek neki vasárnaponként, vagy a hosszú téli estékre egy darab újságot. Nem mondom, hogy teljesen csak a maguk érdekéből, vagy valamely politikai eszme terjesztéséért, hanem inkább tán a közművelődés végett némely újságíró hazafiak indíttatva érezték magukat a nép számára is kis lapocskákat kiadni, reklám okáért ellátván azokat a népnek kedvesen hangzó czimekkel, u. m. „Alkotmány“, „Magyar-Néplap“, „Szabad- Szó“, Szabad-Sajtó“, Nép-Zászlója“. A nép pedig szívesen veszi ezen lapokat, mert egyrészt azokból meríti a reményt, hogy egykor szabadulni fog a súlyos terhektől, másrészt azért, mert általuk ország-világra szóló eseményekről értesül, melyekhez aztán ő is hozzászólhat. És az est vidám óráiban nem hallatszik más, csak politika. Sokféle haszna lehet annak, ha a köznép politikával is foglalkozik; az egyik az, hogy egy pillanatra el van vonva a gyakran gyermekeik előtt is folytatott erkölcstelen tréfáktól, mik azok ártatlan lelkét mihamar /
