Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 8-9. szám - Részeltessük a szülőket is neveléstudományban
221 az erkölcsi romlásba sülyesztik; egy másik az, hogy a hazai és külföldi nevezetes események közlése által bele van avatva nemzete ügyeibe is, és ha tenni kell, öntudatosan cselekedhetik. Helyeselhető tehát fent- említett lapok czélja, de kívánatos, hogy czikkeik részre hajlallanok, tárgyilagosak legyenek. A haladással pedig meglehetünk elégedve, midőn látjuk, hogy népünk hazaszeretete nemzete iránti érdeklődésben nyilvánul és a vailás által emberszeretete anrjyira fejlődött, hogy idegen népek sorsa se hagyja hidegen. E mellett azonban kérdés, mindenkor helyesen tud-e Ítélni a köznép a politikai fordulatokról s az államférfiak törekvései felöl? Gyanús, hogy az anarchisták nem oly elemből valók-e, akik rosszul fogták fel a helyzetet és azok intézkedéseit, kikre a köz- iigyek bizva vannak? — Az államtudomány nehéz s nem oly elmének való, mely hetenként csak egyszer ér rá szellemi dolgokkal foglalkozni. Hazánkban pedig az általános tankötelezettség törvénye, mely a műveltség alapját van hivatva megvetni, csak 32 éves, nagyon fiatal, mondhatjuk, hogy csak gyermekkorát éli, minélfogva még nem adhatta meg a társadalom minden rétegének azt a kellő műveltséget, melylyel az állam ügyeit helyesen mérlegelhesse. Hogy ez meglegyen, hassunk oda minden módon, hogy a nép minden tekintetben jól legyen művelve, nevelve» mint gyermek nemcsak az iskolában, hanem a szülők által már a családban is. Már itt neveljék vallásosan, oktassák a felsőbbek iránt tiszteletre, szoktassák meg-elégedésre, irányítsák akaratát a szépre és nemesre. Ámde miképen nevelje az a szülő okszerűen gyermekét, aki a sok tapintatot megkívánó nevelésben nem járatos, annak sokféle szabályait nem ismeri? Be kell látnunk, hogy a pedagógiát illetőleg teljesen tájékozatlanul hagyjuk népünket, még az alapismereteket sem adjuk meg neki. A legtöbb szülő ezért neveli még most is gyermekét a régi hagyományos módon és sokszor bizony ferde irányban. Ismerek szülőket, kik gyermekük tánczban való ügyességét mindennél előbbre helyezik s rendkívül pártolják a farsangi időszakban minden vasárnap rendezett gyermek-mulatságokat, jobban mondva duhajkodásokat. Más mindenféle tudomány elemeit elsajátíthatta a szülő az iskolában, csak a neveléstudomány alapját nem rakhattuk le ott, mert gyermekeknek lehetetlen gyermek nevelésről szólni. A szülőket igyekezzünk tehát beleoktatni a körükbevágó neveléstudományba. Erre általános szabályéi szolgál azon helyes tanács: a tanító érintkezzék minél többször a szülőkkel s lássa el őket útmutatással. Szaklapjaink pedig e részben támogatnak s bennünket, mert közölnek házi-nevelésről szóló czikkeket is. Azt hiszem, azon tanácsot elfogadhatjuk mindnyájan és gyakoroljuk is mindenütt, a hol csak alkalom kínálkozik. Nem ritkán figyelmes hallgatókra is találunk, mégis sok esetben szavunk csak kiáltó szó a pusztában, melyet néma hallgatással vesznek tudomásul a szülők. Máskor meg épen ellentmondással, vagy eme leverő közbeszólással szakítják félbe gyermekükről való beszélgetésünket: „Majd csak megnyöl ám valahogy az a gyerek, mi se vótunk külömbgyebbek. Ugye komám uram?
