Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 8-9. szám - Bándy János: Az iskolaszéki intézmény tarthatatlansága és gyökeres reformja
217 barátjává, a társadalom tisztelt ós becsült tagjává akarta tenni; és ezt mind az „iskolaszék* révén vélte elérhetőnek. A megboldogúlt miniszternek ugyanis az iskolaszéki intézmény meghonosítása alkalmával azon eszmék lebegtek szemei előtt, hogy a kérdéses intézmény életbeléptetése által előfogja mozdítani nem csak az egyesek, de a nép kebelében általában az iskola iránt való érdeklődést, a kívánt pártolást ós a mi fő, a tanító személye iránt való jogos tisztelet felkeltését. — Ezen kívül még arra is czélozott, hogy a tanító és a szülők közötti viszonyt bensőbbé tegye — Azt gondolta ugyanis a nemes miniszter, hogy az apa, mint ikolaszéki tag, iskola- látogatások alkalmával észre fogja venni, mily nagy önfeláldozást, mily sok fáradságot és testi-lelki erőkifejtést igényel a tanítói hivatal lelki- ismeretes betöltése és majd ezeket a nyilvános életben az avatatlanoknak is hirdetve, a tanügy ily módon minél magasabb fejlődésnek indul s az őtet megillető színvonalra fog emelkedni. A lánglelkü miniszter, a zseniális iró és költő itt is azon minőségben mutatta ki mély gondolkodását. És talán ez volt az egyedüli baj, hogy így gondolkozott, és oly magasan repült eszményi szárnyain, hogy a magyar földmivelő nép állapotát és természetét nem eléggé ismerte meg. A 70-es évek tanügyi közleményei között való kutatásaim közben találtam oly adatokat, melyek ezen intézményt határozottan ellenezték, sőt mi több kárhoztatták ; azonban Eötvös hevesen védte a megtámadott intézményt s végre is elméletileg és hatalmilag Ő győzött és lett — a mi kárunkra — tekintélyünkben és elhaladásunkban hátráltató iskolaszék. Sajnos ugyan, hogy az elméletileg jónak látszó iskolaszéki intézmény elfogadtatott; de megmutatta az időknek tapasztalata, hogy a mi emberi, az változékony és így br. Eötvös iskolaszékének életrevalósága is az élet őrlő malmában mássá változott át/ és valóban megérett reá az idő, hogy további életutjából kizökkentessék. Felteszem azonban most már a kérdést: „Van-e szükség az iskolaszék iskolalátogatási jogának gyakorlására?“ Feleletem egyszerű: Nincsen. Lássuk tehát miért nincsen ? Hogy a család és iskola elválaszthatatlan ikertestvérek, az kétségtelen mindenki előtt. — De ebből nem következik az, hogy az iskola a család jogkörébe tartozó valami. — Igen, a család, mint leg- érdekeltebb fél, a legszorosabb viszonyban kell, hogy álljon az iskolával. A gyakorlat eddig azt bizonyította be, hogy a szülők, a családok csak addig érdeklődnek az iskola iránt, a mig gyermekük, vagy valamelyik családtagjuk iskolaköteles, azontúl majdnem semmi gondjuk az iskolával. — Szabadjon e helyen egy eklatáns példával igazolnom fenti állításomat, mely velem történt meg. Bizonyos öregapa, kinek már az
