Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 1. szám - Tárcza
19 No csak ne tessék igen nevetni. Az élet legfontosabb dolgait nem lineák és szabályok szorító kötele közt tanulja az ember, hanem szabad, természetünk szerint való utánzás és gyakorlat által. — Nem úgy tanítjuk a gyermeket járni hogy: nézd fiam, görbítsd meg a bal lábodat térdben, egyen,esítsd bokában, most emeld fel, nyújtsd előre, bocsásd le a földre, hajtsd előre a testedet, nehezedjél a lábodra stb.; hanem honaljon kapjuk, felemeljük: „állj állj isten babája“ aztán elejbe kukoro- dunk: „gyere, gyere“ . . . Nem úgy tanítjuk a gyereket beszélni; mondd fiam — m; aztán — a, megint — m, megint — a, látod, így lesz a mama. Most nyújtsd meg az utolsó hangzót — — á, — tedd utána a birtokragot: — é — igy lesz valami a mamáé, vedd a tárgyragot, lesz. mamát. . . hanem egyszerűen beszélünk vele. — És mégis minden ember megtanul egyenesen járni is, beszélni is, — de szépen irni nem. — Itt az élő példa, — jó magam, meg igen sok sorsosom. — Nem tudom Németországban (mert hát az a mi bálványunk) pld. úgy tanítják-e a lovaskatonát, hogy oda állítják a ló mellé, aztán elmagyarázzák neki ; Vigyázz, ime ez egy állat, tartozik a lófélék rendjébe, van négy lába, melyek függőlegesen állanak, a háta vízszintes, a farka hátul lóg stb. . . itt meg van egy szerszám, ez áll bőiből, meg fából meg vasból stb. . . ezt az ember megfogja először a balkézzel az elejét, aztán a jobb kézzel a hátulját aztán felemeli ráteszi a ló vízszintes részére, hogy az eleje elöl, a hátulja hátul legyen stb; mondom nem tudom, hogy így tanítják-e Németországban a lovaskatonát, (mert az a módszer felelne meg a német gründlichkeitnek) ... de azt tudom hogy a magyar huszár ujonczot felugratják a „szőrire“; aztán megcsapkodják alatta a lovat .. . Mikor már így jól bele törődött, akkor adják a nyerget, — csak akkor tanítják meg a lovaglás szabályaira. És mégis — ebből lesz a világ első katonája . .. No hát én, ha alkalmam volna még rá, nem is tanítanám a gyermeket az irás mesterségére, úgy mint eddig, — mint a hogyan engem is tanítottak, hanem így ni: Dobd a pokolba azt a lineázott táblát, papirost, végy tisztát; markold meg azt az Írószerszámot; huzz egy vonást, — egyenesen álljon mint a katona, — \ — úgy ; ez egy baka, — állíts melleje még egyet ! |, no most ketten vannak; ezek hadd menjenek elől, ezek lesznek az előőrs, — utánnuk megy öt. j | / | |, így — hanem ni csak! az a harmadik tántorog, küldjük haza a kórházba alighanem beteg, — állítsunk helyibe mást — így ; — azután megy tiz baka | | | | I | | I | | ez már egy szakasz ; hanem nini: nem állanak sorban ! jaj ha jön a tiszt úr, elejbök nyújtja a kardját, akkor baj lesz — állítsuk hamar egyenes sorba. Aztán meg ni: a nagy mellett áll a kicsiny, ez nem szép, — állítsd egymás mellé a nagyokat is meg a kicsinyeket is. — Aztán jön a század, meg a regement . . . No most öltöztessük fel a katonáinkat, tegyünk mindeniknek a fejére egy-egy pontot i, huzzunk nekik bakancsot, jó nagyot, hogy a hegye felgörbüljön mint a törököké —i — így lett a katonából: betű. Ezt a betűt i-nek hívjuk, mondjuk. Olvasd el, a mit Írtál: i i i . . . A katonák közt tisztek is vannak, ezek magasabb ranguak mint a köz-
