Evangélikus Népiskola, 1900
1990 / 6-7. szám - Tárcza
Rövid az idő most arra, hogy én e viszonyok tüzetes ismertetésébe bocsájtkozzam. Csak néhány jelenetet mutatok be s csupán axért, hogy annak a napnak a fontosságát, melyet ma ünnepelünk, Önök előtt érthetővé tegyem. Nemzetünknek ősi alkotmányát évszázadok hosszú során a bécsi kormány az udvar fényében sütkérező főuraink segítségével annyira megnyirbálta, a mennyire tehette. A kormány férfiak csak felfelé voltak felelősek, abban keresték gyönyörűségüket, a mi a zsarnoki hatalomnak legjobban tetszett. Összes törekvésüket arra irányították, hogy hazánkat az összbirodalomba beolvaszszák, nyelvünket s vele együtt nem zetünket megsemmisítsék, ezt annál könnyebben elérhetőnek tartották, mert már a 19. század elején a bécsi kormány intézte hazánk összes ügyeit. — Hazánkat jó formán chinai fallal vették körül. Szigorúan őrizték a határokat, nehogy valaki külföldre mehessen ; azt mondták, ha valaki tanulni akar, miért viszi a pénzt a külföldre, miért szegényíti az országot ? Menjen Becsbe, a császár városába. Valóban pedig a külföldi eszméktől féltek. Sok idő, utánjárás és magas protectió kellett ahhoz, hogy valamelyik magyar ifjúnak a külföldre való utazást meg- engedjék. Ha aztán az ilyen szerencsés fiatal ember visszajött, a határon holmiját megmotozták s ha könyveket találtak nála, a miben a szabadságra csak czélzás, nemzetünk szabadság hőseinek csak neve volt is: elkobozták. Gondoskodott az atyáskodó kormány arról is, hogy a szabadabb szellem az ország határain belől se terjedhessen. A könyveket, hírlapokat csak akkor volt szabad kinyomatni, ha előzőleg a németnél németebb cenzor tartalmát jóváhagyta. Ha valaki ez ellen vétett, érzékeny pénzbüntetés, sötét börtön lett a büntetése. Megtiltották azt is, hogy ahol többen összejönnek, ott újságot, könyvet nem szabad olvasni. A könyvkereskedőknél házmotozást tartottak s ha valami tiltott könyvet találtak nála. irgalom nélkül megbüntették. A 19. század elején már ritka volt az a könyvkereskedő, a ki kalendárium meg imádságos könyvön kívül mást is árúit volna. Ezzel terjesztették a világosságot ! Mint minden úgy a népoktatás ügye is a kormány önkényére volt bízva. Ez bőségesen is gondoskodott arról, hogy a népnek különösen a sokat zaklatott és sanyargatott földnépének az ismeretből valamikép több ne jusson, mint a mennyi a zsarnoki iga eltűrésére éppen elegendő. A felsőbb iskolákat megtisztították a hazafias érzelmű, a szabadon gondolkodó tanároktól, s ebben valamint a népoktatás ügyében maguk mit sem tettek, mást meg tenni nem engedtek. Ilyen volt a magyarnak a szabadsága. Egy azonban mégis szabad volt: a nemesek közül az járatta fiát iskolába, a ki akarta. A paraszt gyermek iskoláztatása a földes úr kényétől kedvétől fügött. Ha valamelyik tanúit s valami hivatalocskát kapott, a földes úr visszakergethette a cselédei közé. A nemes ember nagy úr volt, akár tanult, akár nem, ő volt a vármegye született tisztviselője ; ha jól viselte magát még magas állami hivatalokban is alkalmazták. Hídon, vámon nem fizetett. Adósságot any-
