Evangélikus Népiskola, 1900

1990 / 6-7. szám - Sass István: A tanító-egyletek elnöksége

182

tartassanak, a felsőbbség rendeletéi, s a közgyűlési határozatoknak érvény szereztessék. — Nohát mi ebben mind munkások vagyunk, és pedig azért, mert hivatal eskünk köt, de mert hívei vagyunk egyházunknak, nem csupán azon okból mivel tanítók vagyunk, de hívei volnánk akkor is, ha bármely más pályára vitt volna is sorsunk bennünket Mert azon felfogás ellen, hogy mi csak érdekből az egyháztól nyert fizetésért volnánk buzgó hivei egyházunknak, határozottan tiltakozom.

Ezekben látom én röviden összefoglalva egyházunk főbb érdekeit, hanem azt az érdeket, mely akadályul szolgálna arra nézve, hogy a tanítók a maguk által fenntartott egyletben annyi jogot nyerjenek a mennyit élvez a világon minden egyletben minden egyleti tag, azt nem tudom megtalálni, És nem tudom elfogadható okát találni annak, hogy midőn mi a törvény határain belül azt a jogot kérjünk magunknak, melyet testvéreink már több helyen bírnak sjól használnak, akkor azonnal akad két lelkész úr, a ki kész szemünk közé vágni a vádat, hogy mi szakadni akarunk az egyháztól. Hol itt az igazság?

Vagy miféle egyházi érdek kívánja azt, hogy ezen egyházkerület tanítói az ország összes tanítóságával szemben olyan gyámoltalan és megbirhatlannak, legyen feltüntetve, akit magára hagyni nem lehet akire saját ügyünk vezetését bízni nem szabad, hanem kell, hogy egy felügyelő lelkész úr végezze ezt helyette? Miféle»egyházi érdek kívánja azt, hogy ez a kiskorúság tovább is fenntartassék, hogy mi a kik hü- séggel munkáljuk egyházunk tanügyét, minden vallás felekezet, továbbá az állami és községi iskolák tanítóinál kisebbeknek tartassunk, mert nem érdemeljük meg azon jogokat, melyeket ők már kezdettől fogva birnak ?

Egyházunk nagy súlyt fektet arra, s nagy áldozatokat hoz azért, hogy iskolái a legjobbak között legyenek, s mint jelentéseiből kitűnik, a tanítói kar buzgó fáradozása folytán ezen czélt el is érte. De hogyan egyeztethető az össze, hogy ezen, a kor igényeinek megfelelő iskolák tanítói meg annyi jogot sem nyerhetnek egyházuktól, a mennyivel bir az ország összes tanítósága vallás és iskolai jellegére való tekintet nélkül. Református, katolikus mind meg tud maradni tanító elnök mellett is olyan jó felekezetinek, hogy senkinek kifogása ellene nincs, csak épen mi dobnánk el azonnal magunktól vallást egyházat, szóval mindent a mit szentnek tartunk és hirdetünk. Erre a szegénységi bizonyítványra mi nem szolgáltunk rá sem az „Egy evang. lelkész“ sem Balogh tisztelendő úrtól, aki annak kijelentéseit magáévá tette. Nem a lelkészi karra lealázó ezen helyzet, hanem a tanítói karra, mert azt kiskorú és meg- bizhatlannak tünteti fel. Ez pedig az egyház érdeke nem lehet.

Úgy vagyok meggyőződve, hogy az egyháznak amint emelni kell iskoláit, emelni kell tanítóit is, s nem tűrheti azt, hogy az ország minden egyéb tanítósága lenéző sajnálkozással tekintsen ránk, hogy mik, vagyunk mi hozzájok képest, a midőn saját papjaink között vannak, a kik hirdetik és bizonyítják gyámoltalanságunkat és megbizhatlan voltunkat, avval, hogy tanító-egyletünk vezetésében, az egyház felügyelet,