Evangélikus Népiskola, 1900
1990 / 6-7. szám - Sass István: A tanító-egyletek elnöksége
184 jogának elismerése mellett sem mernek részt adni, mert félnek hogy vallástalan irány fog ott lábra kapni. A lelkészi kartól való külöjiválásra nem vezet, mert hiszen mi nem kívánjuk azt kimondani, hogy ők nem lehetnek elnökök, hanem csak azt hogy ezen jog mi reánk tanítókra is kiterjesztessék, s pedig azért, mert az egyetemi minősítés az elnökség kizárólagos viselésére nem lehet indok. A tanító-egyletek száz és száz bizonyságot tettek már arra nézve, hogy tanító-elnök vezetése alatt is igen szép eredményt tudnak felmü- tatni, csak tessék végig olvasni az ily egyletek jelentéseit. Mind más ha egy szintén vallásos irányú, lelkész és tanítók által közösen alakított és fenntartott egylet elnökségéről volna szó, s ott érvelne az egyetemi minősítéssel, az még érthető, de itt a tanító-egyletben, a hol a lelkész urak nem kötelezett tagok, hanem csak az ügyszeretet, az érdeklődés hozza közénk egyik másikát, itt több jogot követelni ezen czimen, mint a mennyi az egyletet alkotó tanító tagoknak van,’az én ellőttem érthetetlen. A mint megálljuk helyünket az iskolában egyetemi minősítés nélkül, azonképen megálljuk a tanító-egyletekben is, mert ott sem foglalkozunk semmi egyébbel, mint tisztán ami szakmánkhoz tartozik. De feltéve, hogy általánosan érvényesülne a felfogás, hogy az elnöknek magasabb minősítéssel kell bírni, mint a tagoknak, akkor szeretném tudni, hogy a lelkész-egyletek honnét vennének elnököt ? A mit Balogh tisztelendő úr mond a felekezeti tanító-egyletnek czéljáról, hogy: „Az önképzéssel kapcsolatban az evangéliomi öntudat fejlesztésére szolgáló eszközök tökéletesbítessenek stb. ezt elismerjük igazságnak, de nem ismerjük el azt, hogy e czél csak úgy volna elérhető, hogy a tanító-egyletben csak a lelkész tagoknak volna joga elnöki tisztséget viselni, de a tanító tagoknak nem. Az általa javasolt megoldás, az ügyvivő alelnök, már igen meghaladott álláspont. És pedig azért, mert az általam készített alapszabály tervezetnek, a mely a múlt év márczius havában Mesterházy S. volt elnökünk által összehívott választmányi gyűlésen tárgyaltatott, az elnökségre vonatkozó szakasza majdnem szóról szóra egyezett ezen javaslattal, s méltóztatik tudni mi lett rá a válasz ? Elnökünk kijelentette, hogy sem ö, sem egyetlen lelkész társa nem fog oda ülni az ügyvivő alelnök mellé szalmabábnak, a tanító tagok szintén visszautasították azon kijelentéssel, hogy egyedül azon megoldást tartják helyesnek és elfogadhatónak, ha az összes egyleti tagok egyenlő jog- és kötelezettséggel bírnak. Erről mindenki tudomással bir, a ki fáradságot vett magának közöttünk megjelenni, mert nálunk a lelkész uraknak az egyletbe való belépéséhez soha egyeb nem kellett, mint hogy ezen szándékot bejelentették az egylet elnökének. Ezen bejelentéstől kezdve az új tag meghivatott minden gyűlésre, s fizette a tagdijat, szóval élvezhetett minden jogot, a mivel az egyleti tagok bírtak, de még többet, mert elnök is lehetett. Ezen belépést Tisztelendöséged annyival könnyebben tehette volna, mert volt elnökünkhöz szoros baráti és rokoni viszony fűzi.
