Evangélikus Népiskola, 1900

1990 / 6-7. szám - Sass István: A tanító-egyletek elnöksége

182

A tanító-egyletek elnöksége.*)

Azt hiszem, nincs senki a becses lap olvasói között, a ki mint alapigazságot el ne fogadná ezen tételt, hogy nekünk tanítóknak igen sok kötelességeink, és csak igen kevés jogunk van. És váljon rossz néven veheti-e bárki is azt, ha ilyen körülmények között fel merjük szavunkat emelni azon jogok birhatásáért, a melyek a mi véleményünk szerint megilletnek bennünket.

Hogy mi képezi ezen véleményünknek alapját, megmondom : Azon általános igazság, hogy kötelezettség jog nélkül nem lehetséges. Ezen két dolognak szoros kapcsolatban kell egy mással állani, mert a hol az egyleti tagoknok csak kötelezettsége van, de joga nincs, ott egészséges egyleti élet nem képzelhető, mert tökéletes igaz az, amit Dezseri B. A. ir a tanító-egyletek feladatáról: „A jogok adják meg a tanítónak a tekintélyt. A hol az embernek joga nincs, ott szolgaságra van kárhoztatva. A hol a jogot elvonják az egyesektől, ott önérzetes személyt ne keressünk. A jogok hiánya a tekintély-hiányt vonja maga után. A néptanítónak számos kötelezettsége van, de joga vajmi kevés. A kötelességek a jogokkal nincsenek arányban, pedig a jog biztosítja a kötelességek hü teljesítését, a jogok gyakorlása, a szabad és önálló gondolkodást eredményezi. Jog, kötelesség és tekintély, ezen három dolog össze van forrva egymással, és mégis a tanítók csak a kölelességeknek örvendhetnek.“

Szivünk- és lelkűnkben meg vagyunk győződve arról, hogy ezen óhajunk semmi egyházi érdekét nem sért. Mert: ha a lelkész-elnökség olyan nagy érdek volna, mint milyennek a t. czikk iró úrak szeretnék feltüntetni, úgy bizonyára nem kerülte volna az ki a zsinati törvények bölcs alkotóinak figyelmét sem. — Nem sértheti, mert az egyházi érdek nem lehet más Somogybán, mint Budapesten, Mosony-, Kishont-, Túrócz-, Liptó- stb. esperescégekben, a hol mindenütt rég időtől fogva tanító-elnökök vannak, pedig azt hiszem, hogy az odavaló lelkész urak is szivökön viselik az egyház érdekét.

De mi is hát az egyház legfőbb érdeke ? — Úgy-e az, hogy hívei gyarapodjanak erőben és számban. Az, hogy az igazán egyházias élet erősbüljön, hogy a lelkészek és tanítók buzgó működéssel iparkodjanak előbbre vinni egyházuk és iskolájuk ügyét: hogy az egyháztagok és tanítóik — lelkész és tanító között a lehető legjobb, a kölcsönös tiszte* let és szereteten alapuló, tiszta protestáns szellemtől áthatott viszony álljon fenn.

Ugye azt kívánja az egyház érdeke, hogy annak minden egyes hivatalnoka, de minden egyes tagja, legjobb tehetsége szerint feleljen meg a reá bízottaknak, hogy sem ige hirdetés sem iskolai tanítás megcsonkítva ne legyen. Azt kívánja, hogy az általa hozott törvények be*) Azon megjegyzéssel adjuk közre fenti közleményt, hogy most már nagyon is kivánatos lesz a vitának befejezése. Szerk.