Evangélikus Népiskola, 1900
1990 / 6-7. szám - Klauzer János: Vallásosság, hazafiság prot. népnevelésünkben
168 junk. Istenért, hazáért !“ De hát vájjon mi okózta a szellemi elhaladásnak ez irányú fejlődését ? Az emberi érzelmek egyik legfontosabbirka, a szabadság érzése. Szabadság a gondolatban, az érzelemben s az akarat szabadsága a jóra. Az a lelkiismereti Szabadság, melyet a protestantismus jelszóként hangoztatott, jótékony hatással volt a tudományok terén épen úgy, mint a politikai viszonyok terén, a lelkiismereti szabadság, mint természetes következményt magával hozza a politikai szabadságot. Mert a mint lehetetlen két nézetnek egyszerre hódolni a nélkül, hogy önmagunkkal ne jöjjünk ellenkezésbe, ép úgy lehetetlen egy szabad szellemben nevelt protestáns embernek zsarnoki önkény alatt élni. Épen ezen megtisztított szabadság érzés tette az evangélmiakat a politikai szabadság főiként apostolaivá. Különösen a mi magyar nemzetünknél látható az evangélmi világosságnak ezen hatása a nemzeti függetlenség és szabadság kifejlődésére. A magyar népnek már természettől kifejlett érzéke van a jog és jogtalanság iránt s így annál könnyebben megy annak kiművelése, öntudatossá tétele az iskolák által. Azért az evangelmiak mindenütt állítottak fel a szószék mellett iskolákat is. A magyar nemesség, mely majd egy teljes századon át tisztán protestánsnak volt mondható, egymással vetekedve állította fel alsóbb és felsőbb tanintézeteit, hol az előkelők gyermekei mellett hely jutott a nép fiának is, hogy gyarapodjék mindazon szellemi javakban, melyeket az akkori iskolázás csak nyújthatott. Igaz, hogy kezdetben még az iskolai rendszer nem vette fel azokat a tárgyakat, melyek egyenesen a nemzeti érzés élesztését tűzik ki czéljokul. Azonban a protestáns szellem ezt is megérlelve bejuttatta iskoláinkba s így a nép körébe. Figyelembe kell vennünk még azon működő, szereplő személyeket, kik a népnevelés apostalai voltak. Ezek ugyanis tisztán magyar ifjak, kik az evangélmi keresztyén szellemet, annak termékeit a külföld hires tanintézeteiben megszerezve, azt magyar hazájukban népük javára értékesítették; igazi hivatás érzettel, apostoli buzgósággal láttak munkájuk után s oly eredményt mutattak fel rövid idő alatt, hogy egészen átalakították népünk gondolkodását s fogékonynyá tették azon eszmék befogadására, melyek akkor nemzetünk fiait politikai, nemzeti önállóságuk megtarthatása érdekében foglalkoztatták. Erre pedig szükség is volt ; kellett, hogy belátva a közelgő veszélyt a nép is részt vegyen azokban az actiókban, melyek nemzeti alkotmányunk vallási és politikai szabadságunk fentarthatására vonatkoztak. És el lehet mondani, hogy a hazai protestánsok lelkiismereti s polgári szabadság érzése volt az a szikla, melyen az akkori kormányrendszernek elnemzetietlenítő törekvése hajótörést szenvedett. S hogy ez így történhetett, abban bizonynyal jó része van az evangéiiomi irányú nemzeti népnevelésnek, mely előkészítette az utat s a nép szivét a vallási szabadság mellett
