Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 1. szám - Alapi István: Brocskó Lajos ünneplése a prot. orsz. árvaházban
12 Befejezésül engedje meg nekem tisztelendő lelkész úr, hogy amit nem szoktam és nem szeretek, de miután a jelen esetben kényszerítve vagyok rá, magamról is szóljak pár szót. Azért a szives tanításért, amit nekem a felsőbbség iránti tiszteletről ád, fogadja köszönetemet, de engedje meg, hogy egyúttal vissza is utasítsam azt, azon egyszerű oknál fogva, mert nincs rá szükségem. — A zsinati törvényeknek a fegyelmi vétségről szóló pontját bárkire is rá lehet ennyi erővel olvasni, mint én rám. — Isten végtelen kegyelméből 21 évet töltöttem el ezen egyházmegye kebelében, s soha semmiféle tekintetben még csak egy figyelmeztetésre is rá nem szolgáltam, s nyugodt lelkiismerettel elmondhatom, hogy nagyon is terhes hivatalomban többet igen sokszor tettem, mint kötelességem lett volna, de kevesebbet — ha csak legyőzhetlen akadályokba nem ütköztem, legalább tudva — soha. Egyházamat szeretem, ügyeit még anyagi áldozatok árán is készséggel munkálom. Felsőbbségemet tiszteltem mindig s tisztelem ma is, ellenkezővel nem vádolt soha senki csak épen tisztelendő lelkész úr! Béke velünk! *) Súrd. Sass István, tan. egyl. alelnök. Brocskó Lajos ünneplése a prot. orsz. árvaházban. „Ember küzdj és bízva bízzál.“ Ezen jelmondat szép megvalósulását látjuk ama férfiú 25 éves munkásságában, kit a prot. orsz. árvaegyesület folyó évi november 26-án ünnepelt. Mikor e jeles férfiú a nevezett intézet élére állott még gyengéd csirában ébredezett az elhagyott árvák sorsa ő volt az, ki megnyerte a szíveket, s ezen felépíté és tágasabb mederbe tereié az árvák nevelését. Nem ismert fáradságot, vas szorgalommal, erős akaraterővel fogta kezébe a zászlót, melyen az árvák nehéz sorsának könnyítése volt Írva. Küzdött anyagiakkal, mert hiszen azon időben intézetünknek csekély alapja volt. Küzdött a szellemi téren, megjavítva a régi nevelési rendszert. Óh hány árva köszöni neki egészséges testszervezetét. Hányán vesztek volna el a szülőktől örökölt betegségben, ha okos munkára való szoktatással, meg nem edzi a gyenge törékeny testet. De a munkának ez csak egyik része volt, ott állott még a fogékony gyermeki lélek, mint a parlagon hevert fekete televény, melyben minden gaz felburjánzik, eljön azonban a gondos kertész kigyomlálja a tövist és elveti a tiszta búzát, mely megnövekedve meghozza a maga gyümölcsét, némelyik ötven annyit, némelyik száz annyit. — így tett ő is a gyermeki lélekkel. Kigyomlálta a bűnök és szenvedélyek csiráját és beléoltá az erkölcs és a vallás szerényen illatozó szép virágát. — *) Közöltük mindkét fél közleményét, szívesen közöljük a viszonválaszokat is, mert úgy látjuk, hogy egy vitás kérdés megvilágítására szolgálnak. Csak arra kérjük a vitatkozókat, hogy a személyeskedést minél inkább kerüljék! Szeri.
