Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 1. szám - Alapi István: Brocskó Lajos ünneplése a prot. orsz. árvaházban

13

így küzdött ő észrevétlenül az erkölcsi nevelés nehéz munkájában. Nem vágyódott hir, dicsőség után. És mégis szép kitüntetésben részesíté koronás királyunk, mikor a koronás arany érdemkereszttel ajándé- kozá meg.

Ennek átadása képezte a november 26-iki ünneplés fő momentumát, mely alkalommal Kovácsy Sándor az árvaegyesület érdemekben gazdag elnöke, megható szavak kíséretében nyújtotta át a jubilánsnak az érdemrendet, megköszönvén neki buzgó fáradozását, tartós boldogságot kívánt a további működéséhez.

Az ünnep díszét emelte az, ho*gy Molnár Viktor miniszteri tanácsos úr is megjelent a vallás- és közoktatásügyi miniszter képviseletében.

Az árvaegylet nőválasztmánya nevében Háberern Jonathánné üdvözölte az igazgatót.

Igazán szép jelenet volt az, a szemlélőre nézve, mikor ott látta az igazgató volt tanítványait; kiknek élén Geduly Lajos újpesti evang. lelkész mondott szívből jövő — szívhez szóló magas szárnyalású üdvözlő beszédet. Schneider János fővárosi főreáliskolai tanár a kisdednevelők országos egyesülete, Alapi István fővárosi tanító a nevelő személyzet, Garab Lujza a mostani növendékek nevében üdvözölte a jubilánst. Az ünnepély alkalmával nyújtották át a volt növendékek azt a dísze^ és remek arczkép-albumot, melyet egyik volt növendék Gácsik István bőr- szobrász készített. Számos ajándék és száznál több üdvözlő táviratban fejezték ki örömüket a távolból ismerősei és barátai a legjobb nevelő atyának.

Az ünnepség után társasebédre gyűltek egybe a volt növendékek az intézet ebédlőjében, melyen Kovácsy Sándor és Horváth Sándor a pesti egyház lelkes szavú papja és még számosán mondtak pohár- köszöntőt. — Este a mostani növendékek színi előadással lepték meg kedves papájukat, melyet Krenkó István tanító úr vezetése alatt adtak elő.

így folyt le zajtalanúl, de lélekemelőén hős bajnokunk ünneplése, kinek életrajzát a következőkben leszek bátor vázolni:

Született Budapesten 1851. évben deczember 15-én. Tanult a budapesti majd a soproni gymnaziumban, tanulmányait folytatta a soproni evang, tanítóképző-intézetben és később Budapesten nyert polgári iskolai tanárképesítést. 5 évig egy győrmegyei családnál nevelősködött, honnan 1874-ben a budapesti protestáns országos árvaház vezetőjének választották meg. Ifjúi hévvel, lelkes szeretettel és a legszebb sikerrel működik itt már 25 év óta, mely idő alatt 600 árvát bocsátott ki az élet küzdő terére. Feladatáéi tűzte ki: az intézeti szellemet családias jelleggel felruházni az evangeliom alapján ; meghonosítani a magyar szellemet, melyben az ő működése előtt a német volt a főszereplő ; az árvák tehetségét megismerni és ahhoz képest iskoláztatásban részesíteni úgy a fiukat, mint a leányokat; az intézet 2 osztályú iskoláját hat osztályúvá emelni, rendszeres kézimunkaoktatásban részesíteni mind a fiúkat, mind a leányokat; a tovább tanuló árvákat anyagilag támogatni. E magasztos czélok ma már mind megvalósúltak, s így az intézet a legszebb virág-