Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 5. szám - Vaday József: Javaslatok a földrajzi oktatás módszeréhez

szavait! Nemcsak az egyszerű népiskolát végzett egyének, de egy-két polgári vagy gymnasiumi osztályt végzettek közt is a legtöbb ember sehogy sem találja magát otthon a térképen ; attól pedig éppenséggel nagyon távol áll, hogy annak szépségeit élvezni tudná. Sajnosán tapasztalhatjuk, hogy a térképpel legtöbb ember úgy van, mint a zenét nem értő ember a kótával: borzad tőle s a szakértőkre bízza, pedig a térképolvasásra mai nap már minden embernek szüksége van, — ez nem olyan mint a kótaolvasás, a földrajzot nem lehet czigányosan hegedülni, ehhez muszáj meglenni a térképismeretnek. Aki földrajzi ismerettel nem bir, olyan mint a vak ember, csak hallja, hogy történt valami, de nem tudja, nem látja, hol történt. Én hajlandó volnék az egyes emberek korszerű műveltségének fokát az illető földrajzi ismeretéhez képest állapítani meg, hiszen az egész földgömböt behálózó táviró repülő hírei naponta vizsgáztatnak bennünket a földrajzból s továbbképeznek, ha már kellő napismeretekkel bírunk.

Ezen tapasztalatok és kívánalmak önként azt a gyanút ébresztik fel az emberben :

1. hogy a földrajzi oktatással nem foglalkoznak mindenütt elegendő ügyszeretettel s a tárgyhoz méltó buzgalommal;

2. hogy egészben véve a földrajzi oktatás módszere nem biztosítja a kellő eredményt.

Az első pontra nézve sajnálattal kell megnyugodnunk ab.ban, hogy ilyen eljárásban részesülnek más tárgyak is s a tanító egyéni hajlamai, képzettsége és munkakedvéhez képest ez mindig így lesz.

Hanem a második pontra nézve, előttünk áll a tér a cselekvésre s ha a földrajzi oktatás módszere nem biztosítja a kellő eredményt, vizsgáljuk először is, hogy mi ennek az oka, hogy aztán megállapíthassuk a teendőket.

Valamely tanítási módszer elbírálásánál nézetem szerint következő szempontok lehetnek irányadók :

1. mint módszeres eljárás az ember természetes képességére van-e alapítva,

2. az ismeretnyújtás fokozataiban követi-e a lelki képességek természetes fejlődési útját s képes-e azokat a fejlődésben előrevinni,

3. gyakorlati alkalmazásában képes-e elő teremteni a tanítás azon segédeszközeit és módjait, melyek a maradandó siker biztosítására okvetlen szükségesek.

Ezen szempontokat érinteni nem azért láttam szükségesnek, mintha ezúttal a mai tanítási módszer és a segédeszközök egész kritikáját adni kívánnám, ezzel a tisztelt társaság tagjai elég gyakran találkoznak és foglalkoznak, én az Önök kegyes engedelmével mindjárt a javaslataim alapját képező gyakorlati tapasztalatokkal s aztán a javaslatokkal leszek bátor előhozakodni, melyeket olyan sorban rendeztem, amint a bírálati szempontokat egymásután állítani czélszerűnek láttam, — magát a birá135