Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 5. szám - Vaday József: Javaslatok a földrajzi oktatás módszeréhez
134 állásfoglalásaikat; úgy a tanítók is ez által mintegy körökre oszolván, megvitathatnák maguk között pl. őszszel a küszöbön lévő tanévi teendőiket; tavaszszal pedig a végzett tananyagról, a tanév lefolyásáról s annak jelentékenyebb mozzanatairól és a közelgő gyűléseik tárgyairól s közigazgatási viszonyaikról válthatnának életre való eszmecseréket. Ha netán mégis valaki a felmerülendő csekély anyagi kiadástól, mely a vendéglátással járna, riadna vissza, azokat vigasztalja meg a szellemi haszon és azon körülmény, hogy minden 7—8 évben történik ez csupán egyszer, no meg a szent Írásnak ama szavai: »A lélek drágább, mint az eledel, a test drágább, mint az öltözet.« Hogyan kezdjünk most már e dolog kivételéhez? Úgy hogy a legközelebbi »kántorszerda« alkalmát megelőzőleg minden tanító beszélje meg a tervet lelkész munkatársával és a bekövetkezendő napon vegye foganatba a szándékot. Ehhez azonban szükségeltetik még egy, és ez a tanító részéről történendő meghívás. Tudakozódjék utána ugyanis minden tanító lelkésze utján, hogy nem az ö gyülekezetében tartatik-e a tavaszi »kántor« ? S ha igen, úgy a lelkész urak eddigi eljárása szerint ö is küldjön társainak meghívót a gyónási alkalomra. Ha a kezdet meg lesz törve, utána Természetes folyományként fog menni a többi. Lelkemet nyomta régen ezen eszme megpendítése, és csak örömömre szolgálna, ha annak sikerét a gyakorlatban is megvalósítva láthatnám. Egyúttal nagyon szeretném és kívánatosnak tartanám, hogy úgy a lelkészi, valamint a tanítói karból hozzá szólások történnének egyháziassá- got munkáló tervemhez. Dix et salvavi aniraam nieam, Bándy János ev. tanító. Javaslatok a földrajzi oktatás módszeréhez. *) Daczára annak, hogy a sajtó naponta hizeleg olvasóinak azzal a frázissal, mely szerint a mai emberiség látóköre igen kiterjedt s a nagy földrajzi távolságok mindinkább összezsugorodnak : aki fáradságot vesz magának, hogy társadalmunk földrajzi ismeretei felől tájékozást szerezzen, nem a legkedvezőbb benyomásokat fogja szerezni. Magam is gondolkoztam már a felett, hogy a különben feltűnő értelmiséggel és természetes észszel biró magyar nép földrajzi ismeretei az aránylag jó népiskolák mellett is mennyire kezdetlegesek s különösen szembeötlő, hogy a térképpel való ábrázolás iránt a legtöbb ember igen kevés fogékonysággal bir. Nem arról van szó, hogy a térkép finomabb nyelvezetét megértsék, csak annak leghangosabban kiáltó ') Szerző felolvasta a „Földrajzi Társaság“ 1900 évi január 25-diki ülésen.
