Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 4. szám - Tárcza

118

1

lősök ipartársulatának a tagjai — naponként szives készséggel száznál is több jelesen tanuló ifjút látnak el az ingyen déli étkezhetés tótéte- mónyével; stb.

A midőn mindezeket e becses lapok olvasóinak jóságos figyelmébe ajánljuk azzal a kérelemmel járulunk hazánk polgáriahoz: nyújtsák ki segítő jobbjukat és támogassák kegyes adományaikkal az „Eötvös-ala- potu, a melynek pénztárosa Schmidt Albin (Budapest, VII. Wesse- lényi-utcza 44. sr.).

Az „Eötvös-Alap“ elnöksége.

Emlékezés.*)

Dermesztő tél után, hosszú, vak éj múltán Kisütött a napnak élesztő sugára,

Tavasz lett, ragyogó, a szép magyar földön,

— Soha nem volt teljesb a rétnek virága;

A dalos madár is dalol százszor szebben —

Kigyul a néma arcz, örömköny a szemben.

Boldogság mindenütt . . . Ám — a sátán ébren —

A zsarnoknak szívét irigység megszállja,

Félelemből reszket . . . arcza elsötétül;

Tudja, hogy néki a szabadság halála;

Gondol szörnyüt: uszít testvért a testvérre,

S köröskörül a láng felcsapkod az égre.

— És elhangzik a szó; „Veszélyben a haza!“

Bejárja a rónát, mint zúgó fergeteg,

Betölti a völgyet . . . dörgve viszhangozzák Rémületes ajkkal a büszke, zord hegyek;

Mint szétpattant golyó, gyújtva száll szerteszét Felveri a honnak minden hü gyermekét.

Megzajdúl a Duna, háborg a Balaton . . .

Háborog a magyar : arcza pírban lángol,

Szeme villog, mintha fényét nyerte volna Tüzes üstököstől, haragos villámtól —

Szava égig riad, mikor fegyvert ragad ;

Rajta! Elvesznie a honnak nem szabad!

Szabadság zászlója büszkén leng a szélben . , .

— Fölkeltek a sírból Árpád hős vitézi?

Testük rég elporhadt, de lelkűk ott lebeg,

A vezér is népét oly örömmel nézi!

Felettük az ég is sokkal szebben ragyog,

Még a föld szive is megdobban alattok.

*) Szerzőnek e pályanyertes müve elftadatott a soproni ev. lyceumi »Magyar Társaság“ márczius 15-iki hazafias ünnepélyén. Snerk.