Evangélikus Népiskola, 1900

1900 / 4. szám - Sass István: Tisztelendő Balogh I. lelkész úr és a külső-somogyi tanító-egyesület

109

első sorban állításom igazolására, másodsorban az. „Egy ev. lelkész“ által felpanaszolt dolgok miatt. És ezen utóbbiban inkább érheti a vád az „Egy ev. lelkészt“ mint engem, miért kevert a tanító-egylet ügyéhez oly dolgokat, melyek oda nem tartoznak.

Szerény nézetem szerint a bizonyítékot ott veszi az ember, a hol van, egyedüli és főkelléke az, hogy igaz legyen. Ennek a kelléknek az általam felhozott bizon} ílék teljes mértékben megfelel. Mert, kik érdeklődnek valamely egylet ügyei itánt ? Ugy-e azok, akik figye enimel kisérik annak ügyeit szellemi és anyagi támogatásukkal. Nohát ilyeneknek ismertük mi az utolsó évtizedben nt. Esperes urat, továbbá nt. Szalóky Elek. Mesterházy Sándor és Borbély Gyula lelkész urakat. Ezek megmutatták érdeklődésüket, tehát: tisztában voltunk álláspontjukkal. A többi, lelkész urak nem mutattak hasonló irányú érdeklődést, tehát; azt következtettük belőle, hogy nem is érdeklődnek. Ebből folyólag tehát nem alaptalan vád, a mit Írtam, hanem positiv tény, de minden sértő szándék nélkül. Eszembe jut e pontnál, amit „Egy evang. lelkész* mondott nekem. Egy magas állású úr így nyilatkozott: A mely háznál a

családtagok nem imádkoznak reggel este, evés előtt és után, ott nem valami nagy vallásos buzgóságra lehet következtetni. Azért nem használtam idézőjelet, mert nem akartam szó szerint ismételni. Pedig nem lehetetlen, hogy az illetők imádkoztak, csak nem adták meg a külső formát. Én épen ezen következtetésből kiindulva, elhiszem, hogy több lelkész úr is érdeklődött ügyünk iránt, de mivel nem mutatta, nem vehettünk róla tudomást.

A másik dolgot felesleges bizonyítanom, miután maga a czikk iró igaznak valja azt, de kijelentem e pontnál is, hogy midőn én gyülekezetére hivatkoztam, az ő személyére nem is gondoltam, nemhogy sérteni akartam volna. Tehát ez sem vád, hanem bizonyíték.

Hogy ne lehessen újra és újra rést ütni az általam elmondottakon, legyen szabad ez alkalommal röviden előadni az okokat, melyek a tanító testületet az általa követett eljárásnál vezették a múltban és vezetni fogják ezután.

Mi azt tanítjuk nt. Bognár E. lelkész úr kátéja nyomán az iskolában ; „A 10. parancsolat ellen csábit a tiszteletlenség mások jogai iránt“ Hozzá teszi még ehhez a parancsolat magyarázója: „Magad jogát védd, másét ne háborgasd.“ Ne hogy újra vád érjen, hogy ki akarom tanítani czikkiró urat a kátéból, előre is kijelentem, hogy megvagyok győződve, hogy tudja és ismeri ezeket szóról szóra, de engedje meg, hogy egész tisztelettel felkérhessük, hogy legalább velünk szemben ezután legyen kegyes ezt követni is, hiszen a káté nem foglal magában semmi olyan dolgot, a mi a nt. lelkészi kar érdekét sértené. Tiszteljük egymás jogait ! E>;t hangoztattam múltkori czikkemben és kartársaim nevében, ezt mondom ma is.

Valóságos lelki gyönyörűségemre szolgálna nekem, ha itt befejezhetném soraimat, de bármint szeretném is, nem tehetem. Nem a személyemet ért