Evangélikus Népiskola, 1900
1900 / 1. szám - Sass István: »Egy ev. lelkész« és a k.-somogyi tanító-egyesület
8 hatóságainkban is, megorvosoltatni a tanítóknak a nyugdíj szabályzat némely szakasza ellen emelt panaszait. A rendkívüli kerületi gyűlésen Dunántúl kiadatott a kérdés javaslattétel végett a népiskolai bizottságnak. Javaslatával foglalkozni fog a jövö évi kerületi közgyűlés. __________ Kund Sámuel. »Egy ev. lelkész« és a k.-somogyi tanító-egyesület. Az „Egy tanító“ név alatt, ezen becses lap hasábjain megjelent czikkemnek minden sza'váért elvállalom ma is a felelősséget, mert abban sem a nt. lelkészi kar elleni támadás, sem a nt. elnökség befeketítése, sem egyházi fellebbvalóim iránti tiszteletlenség — mint azt az „Egy evang. lelkész“ állítja, fel nem lelhető, ilyet csak a rosszakarat magyarázhat bele. — De meg, ami nyílt gyűlésen sokak fülehallatára történik az már annyira nyilvános, hogy még valakit azok nyilvánosságra hozásával vádolni lehessen, azt legalább is nevetségesnek tartom. — Am ott el van mondva, az nem egyéb mint a megtörtént dolgoknak száraz felsorolása, s ha az „Egy evang. lelkész“ ép oly elfogolatlanúl, ép oly nyílt igazsággal szól a dolog érdeméhez, úgy én nem lettem volna kényszerítve ezen válasz megírására. Hogy világos és hű képét adhassam a helyzetnek, kénytelen vagyok az igen tisztelt czikkiró úr által követett sorrendet megváltoztatni. Azt mondja czikkiró úr: „Nem áll, azon állításom, hogy a somogyi lelkészi karban vannak, kik a tanítók ügyei iránt semmi érdeklődést nem mutattak. Mert nem szólva most arról, hogy az itteni lelkészek fele tagja volt a tanító-egyletnek, a somogyi egyh. megyében látható kényelmes tanítólakok és a korigényeinek megfelelő iskolatermek hirdetik az itteni lelkészeknek a tanügy iránti meleg lelkesedését.“ — Ezen erőszakos elcsavarás felett azt sem tudom hamarjában, hogy sajnálkozzam-e vagy mosolyogjak? — Mert első sorban is azok a tanítólakok és tantermek talán az egyházközségek áldozatkészségét még jobban hirdetik, mint az „Egy evang lelkészének a tanügy iránti érdeklődését; másod sorban pedig nem tanítólakok és tantermekről van ott szó, hanem egyleti ügyekről, s hogy azon állításom mennyire igaz, itt van rá élőpéldának maga a czikkiró úr, aki még annyi érdeklődést sem mutat egyleti ügyeink iránt, hogy mielőtt egy váddal a nyilvánosság elé lépne, fáradságot venne magának s utána járna, hogy miként is áll most a tanító-egylet ügye, hogy tudomást venne arról, hogy az egyletnek november hó 1-én gyűlése volt, s hogy ezen gyűlésen nt. Esperes úr kezdeményezésére, az összes jelen volt lelkész és tanító-tagok teljes megelégedésére megoldást is nyert az egész ügy, úgy annyira, hogy bírjuk nt. Esperes úr Ígéretét arra nézve, hogy az új alapszabály ezen alakjában változtatás nélkül fog az egyházmegyei gyűlés által jóváhagyás végett felterjesztetni. Ugyanis, nt. Esperes úr azon indítványt tette, hogy az új alapszabálynak az elnökségről szóló pontját változtassa meg a közgyűlés ily módon : »Az egylet ügyeinek vezetésére a re?ides tagók sorából választ egy elnökót.« — Ezen módosítást a közgyűlés annál nagyobb
