Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 2. szám - Ebenspanger János: Tömörüljünk!
36 leget lehetne a mostani nemzedék szívébe csepegtetni! Több lenne az, mint az x—y. által kivánt 10°/0 lelkesültség. De meggyőződésem szerint ezzel a tiz százalékkal nem is sokra mennénk; az legfeljebb arra lenne elég, hogy »legalább az év kezdetén a szegény megszületésben oly régen sínylődő országos egyesületünkről is megemlékezzünk.« Ha felkelthetjük kartársainkban az ügy iránt szükséges érdeklődést és lelkesedést, akkor hamar meglesz a tömörülés is. Hogy azután az egyesülés képviseleti rendszer szerint, vagy országos általános egyesület keretében történik-e, az nézetem szerint mellékes dolog. Mindegyik rendszernek vannak előnyei s hátrányai. A képviseleti rendszer mellett az intenzív egyesületi munka az egyház- megyei, illetőleg a közgyűléseken folyik; a képviseleti felsőbb testületek az egyesületeket különösen a különféle hatóságokkal szemben volnának hivatva képviselni; mi nem zárná ki azt, hogy helyes vezetés, illetőleg alkalmas vezéregyéniség lefelé is termé- kenyítöleg ne hathatna. Az általános országos egyesület is csak úgy működhetnék sikeresen, ha nem csak a vezető egyházi testületekkel, hanem az egyházmegyei tantestületekkel is benső viszonyban állna. Alulról felfelé, vagy felülről lefelé szervezkedünk-e, az nem lényeges. De lényeges az, hogy az egyházmegyei egyesületekben épen úgy, mint az országos testületben a helyes szervezet meglegyen arra, hogy sikeres munkálkodás egyáltaljában lehetséges legyen, hogy a vezetésre az alkalmas egyének hivassanak fel és hogy egyetértés és lelkesedés honoljon közöttünk. A pangás nemcsak az evang. tanító-egyesületek kebelében észlelhető. Bizonyítja azt a többi közt György Aladár hivatkozott czikke is. A baj országos baj, sőt lehet mondani, messzebbre is kiterjed. Talán csak téli nagy pihenővel állunk szemben. S talán nincsen távol a kikelet, mely a szendergő erőket új sikeres munkára készti. Ez legyen meg mihamarabb! Ebenspanger János.
