Evangélikus Népiskola, 1899

1899 / 9-10. szám - Tárcza

285

Szelíd olajfa, oltványaidat,

Termó lényedbe fogadd be, fogadd,

S hogy Isten, ember kedvét benne töltse, Az áldott kertnek pirkadjon gyümölcse!

Árván maradtunk. De nem árva az,

Kinek örökségül nyit ily tavasz.

Radónk, magas egedből nézz le, nézz:

Már zsendül, már mosolyg a magvetés. Kik itt munkálnak, hints áldást fejükre S biztass: jövőnknek múlt s jelen a tükre!

Czigány-iskola.

Hát még mi? Szinte hallom, hogy fogadja egyik-másik kartársam az eszmét. Az ellenvetésre csak azt jegyzem meg, hogy akkor, midőn a müveit nyugaton mindenfelé az állatvédelemről gondoskodnak, nekünk magyaroknak érdemes felvetni immár azt a kérdést, hogy miként volna lehetséges Isten képére teremtett, közöttünk élő embertársainkat, a megvetett, lenézett, mindenki által gúnyolt czigányokat a társadalom számára, de a hazának is megnyerni.

Sétáim alkalmával gyakran a kikindai czigánytanyák mellett visz el az útam. Ott látom a gödrökben a sok purdét egészséges testalkattal, nyílt tekintettel és elgondolkozom azon, hogy miért nevekedik közöttünk ennyi gyerek anélkül, hogy a kultúrának még csak a szele is megérintené őket? Majd otthon előveszem a lexikont, kutatok multjok után, tanulmányozom József főherczeg könyvét, magam előtt látom sivár ten- gődésüket, részvét ébred irántuk lelkemben, egy szóval a czigány-kérdés egészen betölt érzelmekkel és gondolatokkal.

Felidézem magamban, hogy hazánkban évenkint 20—25 ezer gyermek nő fel minden kultúra nélkül, istent, hazát, munkát nem ismer; látom azt a mérhetlen lelki nyomort, mely ezt a népfajt, az őt körül- vévő kultúra daczára, nyomorú fogságban tartja és iszonyú babonával ősállapotában megőrzi.

Azután azon töröm a fejemet, megáll-e mindezek mellett is József főherczeg amaz állítása, hogy a czigánynép azon a műveltségi nívón áll csakugyan, a melyen a mi népünk a 14—15. században állott? Magam elé képzelem itt a hires czigányprimásokat Rácz Palitól Rigó Pistáig és felvetem azt a kérdést, miként van az, hogy ezen a népen, a mely a zene iránt annyira fogékony, tehát magasabb érzelmek is élnek lelkében, — a mely a fúrás faragás és egyéb kézügyességi dolgokban sokszor csodálatraméltókat produkál, — az egyéb szellemi előhaladott- ságnak vajmi kevés nyomát látjuk.