Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 7-8. szám - Egyesületi tudósítás
245 Nagytiszteletü s Nagyságos Elnök Úrakl Kedves Kartársak! A tárgysorozat megkezdése előtt engedjék meg, hogy néhány pillanatra becses figyelmüket s türelmüket kikérjem, s a mai nap keretébe egy ünnepi aktust illesszthessek. Kevesen tudják közülünk, miszerint Nagyt. Elnök Úrunk ez évben töltötte be lelkészi múnkásságának 25-ik évét, s én szivesen ragadom meg az alkalmat, hogy e nevezetes évfordúló alkalmából egyesületünk nevében a legszivélyessebben üdvözöljem. A vándor, ki az elébe tűzött élyerpályát futja, időközönként pihe- henőt tart, hogy a hátrahagyott útra visszatekintsen, s felidézve az édes emlékeket, új erőt gyűjtsön a rögös pálya tovább folytatásához„Huszonöt év-, az idő hogy eljárni Nagytiszteletűséged 25 év óta fűtja e magasztos pályát, melyet az evangeliom fáklyája világit be, hirdetve az örökélet beszédét előbb a szomszédos Mosonmegye Lébeny községében, majd pedig szélesebb körben a vadosfai artikuláris gyülekezetben. Egyházmegyénkben mint esperes 12 év óta tartja kezében egyházunk kormányrúdját, s tanítóegyesületünk elnöki székéből még régibb idő óta virágoztatja nevelésügyünket. A hála és szeretet érzésétől áthatva: e 25 éves évfordúlón emlékoszlopot óhajtunk emelni szivünkben, s ez oszlopnak egyik lapjára oda írjuk feliratnak hálaimánkat, hogy az isteni gondviselés Nagytiszteletü Urat ez ideig számunkra megtartotta ; a másik lapjára pedig esdőimán- hat véssük fel, hogy az égi kegyelem további pályafutására lankadatlan erőt s viruló egészséget adjon útravalóúl. Mi pedig felékesitsük ez emlékoszlopot tiszteletünk-, szeretetünk- s hálánknak virágaiból font koszorúval-, s arra kérjük hogy mireánk, a kik ezt adjuk, mindig szeretettel gondolni kegyeskedjék. Az Isten éltesse Nagytiszteletü Úrat édes hazánk, szeretett egyházunk, tanítótestületünk, s kedves családja számára s boldogitására igen sokáig. A nem várt ovatió kellemessen hatott Nagyt. elnök úrra, s válaszában biztositja a tanitóegylet tagjait odaadó szeretetéről ; egyszersmind azon kéréssel fordúl a tanítókhoz, mint hü munkatársakhoz, hogy fokozott igyekezettel hassanak oda, miszerint egyházmegyei tanítóegyesületünk a népnevelés ügyének felvirágoztatásával közelítse meg ezen ideált, melyet czéljáúl kitűzött. Ezútán felolvastatott a múlt évi gyűlés j. könyve, mely változtatás nélkül helyben hagyatott. A répczevidéki tanítói körnek f. é. május hó 3-án Felső-Szakony- ban tartott értekezletének j. könyve teljes elismeréssel adózik Heiner Lajos szakonyi tanítónak, ki a hegyi beszédnek : „Boldogok az irgalma- sok* czimű velős mondatáról tartott minta tanítást. A szép eszmemenet és meggyőző erkölcsi tanúlság magas szinvonalra emelték a sikerült előadást.
