Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 7-8. szám - Haiszer Henrik: Nekrolog. Topscher Vilmos
223 A fatenyésztés tanítása általában minden népiskolában kötelező. A fatenyésztésnek anyaga : 1. a népiskolák V—VI. osztályában az őszi időszakban famagvak gyűjtése s megismertetése, elvetésre előkészítése. Talajelőkészítés, ágyak, sorok kijelölése. Magvetés, esetleg más szokásos szaporítási módozatoknak kitanítása. Egyéves vadcsemeték felszedése, válogatása, pikirozása, vermelése, kiültetése, névvel, számmal jelzése, fagödörásás, kiültetésre alkalmas fák felszedése, ideiglenes elvermelése, kiültetése, kötelékek alkalmazása, gyümölcsszedés, gyümölcsértékesítés. A téli időszakban: rigolozás, trágyázás, nemesítési gyakorlatok fűzfavesszőn, oltások kézben, hernyózás, kéregtisztítás, fák trágyázása, öntözése, nyesése. A tavaszi s nyári időszakban : faültetés, oltás helyben, oltoványok tisztogatása, metszése, törzsnevelés, faiskola gondozása (kapálás), szemzés alvó szemen. 2. az ismétlőiskolában: az elemi népiskola V—VI. osztálya számára előírt anyagnak ismétlése, eperfa-tenyésztés, selyemhernyótenyésztés, szőlőmívelés (amerikai fajokról), faiskolák, gyümölcsösök berendezése, élő sövények, gazdasági fák ültetése. A fák betegségeinek gyógyítása, védekezés a fák ellenségei ellen, gyümölcsfajták ismertetése. Elméleti magyarázatok a természettudományi s gazdaságtani oktatás keretében és a gyakorlat alkalmával: a fákról általában, a fák külső tagjai, táplálkozás, növekedés, szaporodás, a fák életfeltételei, a talaj nemei, megmunkálása, javítás, trágyázás, talajmívelő eszközök, nedvesség, levegő, meleg világosság szerepe, csírázás, a fák és cserjék leíró ismertetése a talaj és éghajlat iránt, igényeiknek, tenyésztésűk módjának, különböző felhasználásuknak ismertetése. Kund Sámuel. Nekrolog. Topscher Vilmos, néhai sárszentmiklósi ág. hitv. ev. tanító rövid életrajza. Az ember szivét mindenkor a fájdalom érzete tölti el, midőn a kér- lelhetlen halál embertársai közül elragad egyet szerető övéi nyájas köréből; midőn látja azt a pótolhatatlan veszteséget és azon sokszor be- tölthetetlen űrt, mely a legtöbb halálesetnél előáll. De még inkább megható mindenkor a legközönyösebb szemlélőre is az, midőn valamely közpályán működő oly egyént szólít el tevékenysége teréről a személy- válogatást nem ismerő halál, a ki minden erejét-idejét, a ki egész életét kötelessége teljesítésére és igy arra fordította, hogy mások javát munkálja, hogy a közjótétet előmozdítsa. Hasonlóan, mint az üdítő gyümölcsöt termő és dús áldást osztó fa dől ki, villámtól sújtva, vagy szá- gúldó vihar által gyökerestül kitépve,- vagy pedig titkon őrlő féreg
