Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 7-8. szám - Haiszer Henrik: Nekrolog. Topscher Vilmos
224 által okozott lassú hervadással, — melynek elhalását azútán mindazok mélyen fájlalják, a kik az élő fa áldásainak osztályosai, részesei voltak. — Azonban bizonyára kétszeresen érzi az elválásnak, az enyészetnek e fájdalmát tán minden tanító, midőn pályatársai sorából szólít el egyet végzete, — azok közül, a kik vele egy téren működnek; akiket úgyan- azon egy szent czél lelkesít és a kik ugyanazon egy reményt táplálják; de úgyanazon nehézségekkel és bajokkal küzdenek is. A bánatnak ily érzelmei töltötték el mindnyájunk szivét, akkor is, midőn a múlt év tavaszán egyik javakorbeli kartársunknak, Top- scher Vilmos, sárszentmiklósi tanítónak halálhíre érkezett hozzánk ; azon kartársunké, a ki körünk középpontjától távol lakván, csak ritkán jelenhetett meg gyűléseinken ; de azért a mai testiünkből való test volt és mint ilyent szerettük mindnyájan és becsültük szeretetreméltó szelídségéért. Top scher Vilmos 1852-ben született Poprádon, Szepesmegyé- ben, hol atyja iparkodó és üzletét értő mészárosmester és húskereskedő volt. Atyja, mint jómódú ember, gondosabb nevelésben akarván részesíteni fiát az elemi iskola bevégzése útán Miskolczra, majd Késmárkra adta az algymnasiumba és ennek elvégzése útán Nyíregyházára, majd Losonczra a tanító-képezdébe. Ez utóbbi helyen 1871. évi június 25-én sikerrel letévén a képesítő vizsgálatot, azonnal Duna-Egy- házára hivatott meg segédtanítóúl. Nagy búzgósággal és magasztos hivatása iránti ritka lelkesedéssel kezdte meg itt tanítói működését, any- nyira, hogy még ugyanazon évben elválasztották Dunaföldvárra rendes tanítóúl. Öt évig működött itt ezen a létért nehéz küzdelmet folytató kisded gyülekezetünkben és ezen idő alatt a képzőből magával hozott nemes tanítói ideálizmusa kemény megpróbáltatásnak volt kitéve. — Ezért 1876. őszén, a jobb jövő reményében örömmel fogadta a sárszentmiklósi anyagyülekezetnek meghívását, a melynek kebelében azután élte végéig fáradhatatatlanúl működött is mint tanító. Családot még Dunaföldváron alapított nőül vevén Hodár Hermint egy tisztes iparos leányát. Házasságukból öt gyermek él, három fiú és két leány. — Gyermekeik neveléséről tőle lehetőleg gondoskodott; e tekintetben azonban nála is azon gyakorlati gondolkodás módot látjuk, a mely szülőföldje népét, a szepesi- és általában a hazai szászokat jelemzi, hogy t. i. gyermekeiket nem minden áron a tudományos, hanem inkább a gyakorlati élet pályákra igyekeznek neveltetni. így Topscher kartársunk is Lajos és Dezső nevű fiait (az most 17, emez 15 éves) iparas pályákra adta. Idősb leánya, Vilma, Ferenczi József ev. ref. tanítóhoz ment nőül ; má sodik leánya, Ida, felnőtt, virúló hajadon; legkisebb fia pedig, a kis Vilmos, még csak 6 éves. Ily számos tagú családdal lévén megáldva, bizonyára neki is kijutott a családi élet örömeiből, de kijútott a gondokból is. Mint már sok tanító, ki hiányosan tisztogatott, poros és egyéb l\
