Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 3. szám - Pethes János: Képek a nevelés történelméből. Neánder Mihály
85 Ugyanezért azzal a kéréssel járulunk úgy a müveit magyar társadalom minden egyes tagjához, elsősorban pedig a magyar nemzet népoktatásügyi munkásaihoz : nyújtsák ki segítő jobbjukat egyesületünk támogatására, hogy kitűzött magasztos czéljainkat és feladatainkat minél előbb megközelíthessük, megvalósíthassuk! Munkatársainkat még ezenkívül arra is felkérjük, hogy vegyék fontolóra, mit tehetett és mit alkothatott volna a lefolyt 23 esztendő alatt az „Eötvös-alap orsz. tanító egyesülete4, ha annak ügyei iránt eddígelé nemcsak az az egykét ezernyi buzgó kartárs, hanem a magyar nemzetnek mind a 28 ezer népoktatásügyi munkása is melegen érdeklődött volna?! Bizonyára elérkezett ma már az idő arra nézve, hogy mindazok, a kik közülünk eddigelé csak vagy fagyos közönynyel nézték az „Eötvös-alap orsz. tanítóegyesület“ mnnkásságát, avagy pedig ehhez eddigelé csak a jószándékkal járultak, végre valahára a cselekvés terére lépjenek. Be kell igazolnunk, hogy e nemzet népoktatásügyi munkásainak a túlnyomó többsége fölemelkedett már a müveit magyar társadalom legkiválóbb tényézöi közé ; mert csak így számíthatunk jogosan legszentebb czéljainak és feladatainak megközelítése és megoldása közben a nemzet szine-javának támogatására. Budapest, 1898. márcz. 1. Az , Eötvös-alap“ gondozói. Képek a amlés történelméből. VIII. Neánder Mihály. (Folytatás.) A nordhauseni iskola igazgatója abban az‘ időben Faber Balázs volt. Faber csahhamar észrevette, hogy ez a „fiatal tudós“ vagy mint ma mondanánk: „ifjú óriás“ mennyire el van telve tudományával, menynyire szeret nyelvészeti, természettudományi, mathematikai, psycholo- giai tudományával kérkedni, s kapva-kap az alkalmon, ha valakivel alkalma nyílik e tárgyakról vitatkozni. Fáber azonban túljárt eszén ! Csakhamar észrevette, hogy Neánder a grammatikáról fitymálólag, hogy úgy mondjam foghegyről beszél, rábízta tehát, hogy a nagyobbaknak tanítsa a nagyobb syntaxist, a mit pedig Neánder teljes világi életében nem látott, nem hogy hallott vagy tanult volna. Mikor aztán látta a könyvet, akkor vette csak észre, mennyire hátra van még a tudományokban. Kínozta, gyötörte magát a tanulással, kereste szorgalmasan a remekírókban a példákat, de csak nem ment semmire. Akárhogy elkészült az előadásra még is az ég felé állt minden hajaszála, vala-
