Evangélikus Népiskola, 1898

1898 / 3. szám - Pethes János: Képek a nevelés történelméből. Neánder Mihály

86

hányszor a tanulók közé, az iskolába kellett mennie, hol bizony baj- szos-szakálas legények is voltak. Ezeknek a figyelme aztán annyira megzavarta, hogy se a szabályokat, se a példákat nem volt képes elmondani. Mikorra kellett volna, tanulása daczára mindent elfeledett. Mit tegyen? Utoljára se maradt más hátra, tanácsért az igazgatóhoz fordult. Volt mit hallania. Csaknem elsülyedt szégyenletében; „ÓH ti fiatal tanulók ! Ilyenek vagytok ti, ha már beszagoltok Wittenbergbe, azt hiszitek mindent tudtok s aztán nekem kell magamat miattatok a gyermekek előtt szégyenlenem !* Jónás, Luther egyik barátja nagyon szerette Neandert, ép azért, hogy ne kelljen Faber panaszát s kifaka- dását újra meg újra hallani, Neander elment hozzá, elmondotta neki : mennyi baja van a syntaxissal, mennyire gyötri magát vele. Jónás jót nevetett a panaszkodáson, de aztán komolyan folytatta: Ez kell nektek, a fiatal tanulókat így kell móresre tanítani. Ti azt gondoljátok, sokat tudtok, tudósok vagytok s ime az iskolában kitűnik, hogy semmit se tudtok. Könyves tarisznyát kellene akasztani a nyakatokba s úgy kellenne benneteket az iskolába kergetni! Elvégeztétek a wittenbergi egyetemet, de azért csak kezdő fiatal tanulók maradtatok. Ta nuld meg a saját példádból; ne tartson senki semmit magáról, a ki néhányszor nem tanította a „Catonis Disticha moraliá“-t és a „Pro- verbia Salamonisw-t; (mindkettő tankönyv volt a kezdők számára) mert az iskola egészen másforma, mint azt ti fiatal emberek gondoljátok! Neánder- nek e leczke használt s a tüzpróbát szerencsésen kiállotta, mert a midőn az ilfeldi kolostori iskola tanítói állomása megüresedett Melanch- ton és a nordhauseni polgármester ajánlatára (kinek gyermekeit is tanította) ez állásra a 25 éves Neándert választották meg.

Neánder e választás következtében 1550 június 30-án átköltözött Ilfeldbe s itt teljes 45 évig munkálkodott az Úr szőlőjében.

Az az iskola, a melynek most Neander lett a tanítója eredetileg kolostor volt s 1200 körül alapították a prämontreiek számára. Utolsó apátja Stange Tamás megismerkedett az evangéliumi hittel s az egész klastromot reformálta s mint ebben az időben igen sok kolostorból, úgy az ilfeldiből is iskola lett. Mily komolyan vette e jámbor férfiú az áttérést, mutatják azok a szavai, melyben kijelentette, hogy sokkal könnyebben esett neki a zárda szigorú szabályainak megtartása és a testi kínzás megszokása, mint a zárdái életről való lemondás és annak tudata, hogy ezentúl egész életét egyedül Krisztusnak kell szentelnie.

E jámbor férfiú egész 1559-ben (ápiil 10-én) bekövetkezett haláláig gondozta az ilfeldi iskolát s midőn halálát közeledni érezte, arra kérte gróf Stolberget, venné továbbra is pártfogásába az iskolát s vele együtt Neándert is.

Neánder/Jeljes életében nem feledkezett meg jóltevöje Stange Tamásról s ennek az ő működéséhez kötött várakozásáról. Manapság, midőn az anyagi érdeket az- egyesek annyira előtérbe tolják csaknem lehetetlennek látszik, mit tett ez az ember ez iskola és a gyermekek