Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 3. szám - Az "Eötvös-alap" gondozói: A »magyarországi Tanítók Eötvös-alapja«
84 járó kötelességeket hűségesen, és azután kövesse a müveit magyar társadalom kiváló tagjainak nemes példáját! Hallgasson kiki közülünk a teremtő által leikébe oltott isteni törvényre, a mely a hivatalos kötelességekből folyó teendőkön kívül olyan kötelességeket is szab elénk, a melyeket csak azok ismernek el, a kik az emberi méltóságukhoz híven, teljes összhangzásban igyekeznek élni saját maguk, családjuk, nemzetünk eszményképével, az emberiesség meg az Istenség törvényéivé!. Tegyen eleget kiki közülünk tőle telhetőleg ama kötelességeknek is, a melyeknek elhanyagolása miatt e földön senkit sem vonnak ugyan felelősségre, de a melyeket a müveit néptanítónak saját magával, családjával, nemzetével, az emberiséggel és az Istenséggel szemben éreznie lehet, éreznie kell. Kétségtelen, hogy a magyar népoktatásügy munkásai eme nemes és szent társadalmi kötelességeinek sok mindenféle úton és módon eleget tehetnek, ámde bizonyos az is, hogy ezen utak és módok közül a legszebb és legbiztosabb utak és módok egyikét választják azok, a kik az „Eötvös alap. orsz. tanító egyesület“ kötelékébe lépnek, és az egy-egy forintnyi évi tagsági díjnak pontos beszolgáltatása által az ezen egyesület által kitűzött magasztos czélok és feladatok megközelítéséhez, megoldásához hozzájárulnak. Avagy nem magasztosé egyesületünknek az a czélja a mely abban áll, hogy egy hatalmas nemzeti tökét teremtsünk a müveit magyar társadalom segítségével, a mely nem csak a mai néptanítói karnak a gondjait van hivatva enyhíteni, hanem a jövő századok népoktatásügyi munkásaiét is, a kik között pedig nem lehetetlen, majd lesznek olyanok is, a kik oly egyénektől származnak, a kik ma nem tartoznak a magyar népnevelők karának a kötelekébe, ámde azért mégis szívesen hozzájárulnak a néptanítóság nemzeti vagyonának, nagy Eötvösünk élő emlékjelének, az „Eötvös-alapíl-nak a gyarapításához. És nem fenségesen szép-e egyesületüuknek az a törekvése, hogy O Felségének, Urunknak és Királyunknak dicső nevéhez méltó olyan épületet emeljenek itt Budapesten, a melyben minden egyes nagyobb város és minden egyes vármegye népoktatásügyi munkásainak meg legyen a saját hajléka, melyben otthon érezhessék magukat az ország összes népoktatásügyi munkásainak azok a jeles fiai, a kik a székes- fővárosban létező felsőfokú tanintézeteket, szakiskolákat, egyetemeket látogatják, hogy majdan a magyar nemzetet minél tökéletesebben szolgálhassák. Nem a legszebb nemzeti intézetek egyike lehet-e egykoron ez a mai tanítói kar által tervezett, de a századokra szóló intézet, a melynek áldásaiban meglehet, hogy még azoknak az ivadékai is részesülhetnek, a kik ma nem tartoznak ugyan a népoktatásügy munkásai közé, de a kiktől elsősorban várhatjuk, hogy a mai néptanítói kar eme magasztas eszméjének magvalósításához tőlük telhetőleg hozzájáruljanak.
