Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 1. szám - x–y: Kérelem az orsz. ág. hitv. evang. tanítóegyesület központi bizottságához
3 Az elsőre nézve eddig még semmiféle intézkedés sem jutott tüdő* másunkra, tehát aligha történt még valami. Pedig alapszabályok nélkül aligha exiztálhatunk, mint egyesület. Ezt az orsz. bizottság is bizonyára tudja, és ha ennek tudatában sem tenne az alapszabályok véglegesítése érdekében semmit, az valóban megfoghatatlan, sőt egyenesen a rossz szándék nyilvánulása volna. Ezt azonban nem akarjuk és nem is tudjuk elhinni. A második teendő esetleges elodázása, az országos gyűlés határozatának ignorálása mellett, a samaritanusi jellem, a felebaráti, a kartársi szeretet hiányára mutat. A lefolyt idő óta mennyi újabb, sérelmes kánlortanítói nyugdíjazás történt? Hány kántortanítói özvegynek s árvának könnyeit lehetett volna megfelelő eljárással tán felszárítani ? De ha erre még kísérletet sem leszünk, az elég szomorú! Nem akarunk szemrehányást tenni, de azt legaláb megkívánhatjuk, hogy az országos bizottság az országos gyűlés határozatait respektálja. Ha ily hosszú időn keresztül az egyesület, vagy annak bizottsága, működéséről még egy árva szót sem hallatott, csoda-e, ha az ev. tanítóság találgatásokba, sőt gyanúsításokba bocsátkozik? Mint pl. az alapszabályok elkészítését tán felülről való valamely nyomás hátráltatja ? A memorandum beterjesztését pedig valamely a minisztériumból jövő jóakaraté figyelmeztetés, a nyugdíjtörvénynek rövid idő alatt kilátásba helyezett revíziójára, hátráltatta? Vagy pedig a hiba az országos bizottságban keresendő? Mindezen találgatásoknak és nyugtalanságoknak néhány sor értesítéssel az egyesület hivatalos lapjában, elejét lehetett volna venni. Hiszen, nézetem szerint, azért választott az egyesület hivatalos lapot, hogy abban az orsz. bizottság időről-időre értesítéseket tegyen közzé. Hogy az országos gyűlés határozatainak végrehajtása iránt e helyen eddig semminemű szorgalmazás s felszólalás nem történt, azt ne magyarázza senki arra, mintha az egyesület sorsával most már senki sem törődnék; az semmi más okból, csakis az orsz. bizottság iránt való kíméletből történt. Azonban most már tovább nem hallgathatunk. A negyedik teendő ugyan nem határozat, de magától értetődő óhaj, melyről az előbbeniek megtörténte előtt még korai beszélni. Előbb ezekkel kellene tisztába jönni. Részemről az egész dologról úgy vagyok értesülve, hogy az országos bizottság a gyűlés határozatainak végrehajtása tekintetében nemcsak hogy nem tett semmit, de eddig még csak bizottsági ülést sem tartott a teendők megbeszélése végett. Sőt arról is értesültem, hogy a bizottság elnöke nem is óhajt bizottsági gyűlést összehívni, sőt annak összehívására semmi körülmények között rá sem bírható s e miatt az egyesület elnöksége s az orsz. bizottság elnöksége között súrlódások merültek volna fel, minélfogva az egyesület elnöksége, ha a körülmények meg nem változnak, lemondani készül. Hogy ezen hi-
