Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 1. szám - Mohar József: Közoktatásügyünk reformja és a népiskola
4 rekből mi igaz, mi nem, azt nem tudhatom ; de azt az egyet igenis tudom, hogy az egyesületi elnökség lemondása az egyesületre nézve halálos csapás volna. Mindezeknél fogva kérve kérjük az orsz. bizottságot, szíveskedjék e lapok legközelebbi számában, hacsak pár sor értesítéssel is, bizonytalanságunkat s gyanúnkat eloszlatni s a kedélyeket megnyugtatni; mert ha a hirek valóknak bizonyulnának, igen válságos helyzet előtt állnánk. Ha pedig kételyeink alaptalanok — a mint azt hinni szeretnénk — reményijük kíváncsiságunkért bocsánatot fogunk nyerni; mig ellenben ha azok alaposak volnának is, még sem kívánunk elhamarkodottan pálczát törni, de azt mindamellett leghatározottabban óhajtjuk, hogy legalább az országos gyűlés határozatait — amennyiben az még meg nem történt volna — most már haladék nélkül teljesítse. Gondolja meg az országos bizottság, hogy sok szem tekint ránk s a jelen állapotok mellett némelyikből a szánalom, másikából pedig a gúnyos mosoly sugárzik ki, — és tán méltán; az ág. hitv. tanítóság azonban továbbra ezt nem tűrheti. Jelen sorok által, reményleni merem, nemcsak csekélységem, de tanítóságunk közvéleménye szóllalt meg, s ha az orsz. bizottság az intézkedések megtételétől továbbra is vonakodnék, a megszóllak közvélemény meg fogja találni a helyes utat a további kibontakozásra. A kibontakozás felé jelen sorok által az első lépés megtörtént, s ha szükséges leend, a többi követni fogja. x~y Közoktatásügyünk reformja és a népiskola. Nem fér semmi kétség hozzá: oktatásügyünk az elmúlt harmincz éves alkotmányos korszak alatt csodálatos lendületet vett. Ha visszatekintünk a harmincz esztendő határáról, látjuk, hogy úgy az »általános műveltséget«, mint a »szakismereteket« nyújtó intézményeknek egész tömege hozatott létre; közöttük olyanok is, a melyek nem valóságos, hanem képzelt igények és szükségletek számára teremtettek. — Hosszú és küzdelmes századok mulasztásait hoztuk helyre rövid évtizedek alatt: ez a korszak tanügyi szempontból valóban az alkotások termékeny korszaka volt. Ki csodálkoznék azon, hogy a lázas sietésben intézményeink nagyob- bára a külföldről vett minták után készültek? hogy csak lassan, vagy még egyáltalában nem hozattak összhangba a nemzet valódi szükségleteivel és a magyar nemzeti szellemmel? Közoktatásunk itt felsorolt hiá, nyainak megszüntetését sürgető felszólamlások, azonban oly sürüen- oly erővel és oly tekintélylyel hangzottak el a távolabbi és közelebbi múltban egyaránt, hogy közoktatásügyünk nemzeti irányú reformját el- odázhatatlannak tartja ma már minden illetékes tényező. — Bár az ily
