Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 3. szám - Nitsinger Fülöp: A vallástanításról
70 hogy L. úr szívesen osztozni volna hajlandó, hanem ha a bajok között választani lenetne, ismét csak a maga baját választaná. Kár tehát ezt takaróúl használni, mert biz ez annak nagyon vékony. A mi szempontunkból tehát felszóllalásom által senkin semmi elkedvetlenítő méltatlanság nem történhetett. Mi egyelőre csak azt akartuk tudni, váljon kiknek van igaza; azoknak-e kik már feladtak minden reményt, vagy nekünk, kik még mindig reménykedtünk. A „possumusw-sal erre teljesen kielégítő választ nyertünk s ebben egyelőre teljesen meg is nyugszunk. Csak arra kérjük a közp. bizottságot, hogy legalább az előleges munkálatokat mégis csak valamivel gyorsabb tempóban eszközölje. A mint soraimból tán ki is tetszik, a dolgokat nem akartam az élére állítani az ügy érdekében; miért is tartózkodtam az élesebb replikától s főként csak félreértett soraim értelmét óhajtottam helyreigazítani s a dolgok rendjére rámutatni, mint a melylyel az ügynek szolgálatot véltem tenni. Ez pedig oly határt képez, melyet átlépni nem óhajtok, minélfogva e tárgyban a további diskussiót a magam részéről befejezettnek tekintem. Áldás és béke velünk! x—y. A vallástanításról. A népiskola legelső és legfontosabb tantárgya kétségtelenül a vallástan. A többi tantárgyakkal a növendék ismereteit akarjuk öregbíteni, illetőleg értelmét óhajtjuk fejleszteni; de a vallástanítással az ő lelkét műveljük, hogy az ismeretszerzés mellett az Istenről se felejtkezzék meg, hanem kegyesen éljen és az egymás iránti szeretetben növekedvén, jámbor és istenfélő tagja legyen az emberi társaságnak. A gyermek értelmét fejlesztjük, midőn nemcsak szóval közlünk vele olyant, melyet el kell sajátítania, hanem azt a tárgyat, melyről beszélünk, lehetőleg a maga természeti valóságában meg is mutatjuk neki, hogy saját szemével lásson mindent s hogy a tárgy képzete jobban megmaradjon emlékezetében. Ezen tárgyaknál tehát a szemléltetés a fő, mely nélkül alapos és a nevelés szabályainak megfelelő tanítás nem is képzelhető. Egészen más szempontból kell azonban a vallástant, mint elvont fogalmakat felölelő tárgyat megítélnünk, s lényegesen másnak is kell lennie a módszernek, melylyel azt tanítjuk. A reáltantárgyaknál a látás és tapintás érzékei is működnek közre az ismeretszerzésnél, míg ellenben a vallástanításnál szemléletről legfeljebb a bibliai történetek tanításánál szólhatunk, miután e tárgynál a kedélyre kell hatást gyakorolnunk szóval, vagy a bibliából vett idézetekkel, vagy pedig a gyakorlati életből merített idevágó példákkal.
