Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 2. szám - Gyakorlat
51 Zsolt, 119, 102. Az én lábamnak szövetneke a te igéd és az én ösvényemnek világa. Préd. 12, 15. Az Istent téljed és parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek fő dolga. Uram, törvényedet zsinórmértékül veszem S minden tetszésedet, Mint hív gyermek, megteszem, Megáll Ígéreted: A jókat szereted. Gy. Én, K. 309. Az első parancsolat elején van valami, a mi nemcsak az első parancsolatra vonatkozik, hanem minden parancsolatra, t. i. az a mondat : „Én vagyok a te Urad Istened/“ A ki itt szól, mindenekelőtt megmondja, hogy ki ő. — ö az Úr és — Isten. — Azt a szót sokszor halljátok : Úr. A családban a családapa az úr. Ő tehát parancsol; a többiek kötelesek neki engedelmeskedni. A műhelyben a mester, az iskolában a tanító, a faluban a biró, a városban a polgármester, az országban a király az úr. De nézd ; az apa csak a saját házában parancsolhat s csak azok kötelesek neki engedelmeskedni, a kik családjához tartoznak ; még a király sem parancsolhat minnenkinek. De van egy valaki, a ki mindenkinek parancsolhat, mert az egész világ az övé s minden ember az ő alattvalója. Ki ez ? — A ki azt mondja magáról : „Én vagyok a te Urad Istened. Mikor az Isten a Sinai hegyen azt mondotta, eszébe juttatta Izrael fiainak, hogy mit tett velük már addig. Gondoljatok csak Ábrahámra, Izsákra, Jákobra, Józsefre; gondoljatok arra, milyen csodálatosan vezette ki az Isten Izrael fiait az egyptomi szolgaságból s mily sok jót tett velük a pusztában is ! . . . Hát neked vájjon mit juttat eszedbe az Isten, mikor azt mondja: „Én vagyok a te Urad Istened.“? Eszedbe juttatja, hogy ő az, aki élettel megáldott, a ki mindeddig gondodat viselte, sok jóval elárasztott, sok veszélytől megoltalmazott. Hogy ma fölkelhettél s az iskolában megjelenhettél, szintén csak neki köszönheted. — Látod: ő a te Urad és Istened is! Ne feledd ezt soha! - — De mi következik ebből? Az, hogy az ő parancsolatait megtartsad: Mert különben a te Urad megbüntet s a te Istened megvonja tőled kegyelmét! Miután megértettük a bevezető szavakat, áttérhetünk az első parancsolat magyarázatára. Első parancsolat. Ne legyenek teneked én előttem idegen isteneid! Mit tesz ez? Hogy mi az Úr Istent mindenek feleit féljük és szeressük s csak ő benne bízzunk. Minden parancsolatból megtudhatjuk J.azt, hogy mit nem szabad tennünk, — ez a tilalom; 2. azt, hogy mit kell tennünk, — ez a parancsolat.
