Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 2. szám - Gyakorlat
52 Micsoda tilalmat foglal magában az első parancsolat ? Hogy ne legyenek idegen isteneim. — Az igaz Istenen kívül nincs ugyan más Isten, se mennyen, se földön ; de az ember oly balgatag, hogy sokszor istennek tart valamit, a mi nem az. így vannak, a kik a napot, holdat, csillagokat tartják isteneknek s ezektől várják azt, a mit csak Istentől lehet várni. Mások állatokat tisztelnek Isten gyanánt; ismét mások maguk faragnak maguknak egyes emberi vagy állati alakokat (szörnyetegeket) s ezek előtt borúinak le. Mindezeket pogányoknak vagy bálványimádóknak nevezzük. Azok a népek, a melyek között Izrael népe megfordúlt, mind bálványimádók voltak s tudjátok, hogy még Izrael fiai is sokszor eltértek — az igaz Istentől s a bálványokhoz for- dúltak. Mig Mózes a Sinai hegyen járt, Izrael fiai aranybornyut készítettek maguknak s az előtt tánczoltak. II. Móz. 32. — Még most is igen-igen sok bálványimádó van a földön. Ezek sajnálatra méltó emberek, mert nem ismerik az igaz Istent. Tegyünk meg mindent, hogy az igaz Istent ók is megismerhessék! (Missio..) II. Móz. 20, 4. 5. Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlatosságot azoknak formájára, melyek ott fenn az égben vannak, se azoknak formájára, melyek a földön itt alatt vannak, se azoknak, melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne hajolj meg azok előtt és ne tiszteljed azokat. Eddig a durva bálványimádásról szóltunk, mely azonnal szemébe ötlik az embernek; de van a bálványimádásnak egy finomabb neme is. Sajnos, ez közöttünk is nagyon el van terjedve, de nem veszszük észre, vagy nem akarjuk észrevenni, s épen ez a veszedelmes. Lássuk, mint lehet az ember bálványimádóvá, bár az igaz Istent ismeri. — Az a példázatbeli gazdag ember bíborban és bársonyban jár s mindennap vigan lakozik; csak erre van gondja, tehát ennek a gazdagság és az élvezet az istene. Luk. 16. 19. — A gazdag ifjú, akinek Jézus azt mondotta, hogy hagyja el mindenét és kövesse őt, inkább visszatért gazdagságához, mert ezt mégis jobban szerette, mint az Urat. Máté 19, 16—23. — Pilátus tudta, hogy Jézus ártatlan s mégis kimondotta rá a halálos ítéletet, mert félt, hogy a római császár megharagszik rá, ha Jézust el nem Ítéli. Tehát neki a császár volt istene, mert attól jobban félt, mint Istentől. Ján. 19. 12 — 16. — Vannak emberek, a kik egészségükben, erejűkben, bölcseségükben elbizakodnak s nem gondolnak Istenre. Ezek szintén bálványimádók, mert egészségüket, erejüket, bölcseségüket, szóval önmagukat teszik istenükké. A mihez az ember mindenek fölött ragaszkodik, az az istene. Hányszor vétenek itt az emberek! Szép, ha a szülő szereti gyermekét, de ha jobban szereti mint Istent, bálványnyá teszi gyermekét. Innen van aztán, hogy zúgolódnak Isten ellen, ha gyermeküket elveszi. Szép, ha emberek jó Véleménynyel vannak felölünk, de ha az emberek véleményét többre becsüljük, mint Isten akaratát, bálványimádókká leszünk. Szép, ha
