Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 11-12. szám - Tárcza
327 Két sir szava. Nehéz gránitkő nyomja halmom, Mit a hiúság tett főiem; Jobb így lakómnak álma vájjon, Az istenadta föld ölén ? Gránitkő állsz egy-két napig, S arnnyirásod lekopik; Jön a könyörtelen idő, S mi nem igaz, ledönti ö, Hogy híre-hamva sem marad. — Egyik sir, ez a te szavad. Magán vagyok, jel nincs fölöttem, Virág borítja e helyet; Kinek szemét álomra födtem, Csak szenvedett, csak szeretett. Nem puszta ez a sírhalom, Hol könnyet ejt a fájdalom; Jogy az idő, nő a vigasz, Meghozza minden új tavasz, Míg ama szebb hajnal hasad. '— Másik sir, ez a te szavad. Sántít a Károly. Az iskola humora. Dinterapaedagogia szabályairól irt munkája előszavában a következőjóizü történetetbeszéli el: Két fiam az udvaron játszva szörnyű lármát csapott. Gyanítottam hogy megint verekednek. «Károly — kiáltottam — mi bajotok?» Most láttam csak, hogy Károly szappanbuborékokat fújt, melyekre Frigyes fövényt szórt,úgy hogy szétoszlottak. «Mi baj van hát?» Károly: «Uj módszereket g>ártok, apám; az öcsém meg . . .» Frigyes: «Én meg alkalmazom, apám; nem az én hibám, hegy a próbánál szétfoszlanak.» * Tanfelügyelő az iskolában: «Tanító úr, kérdezze meg kérem a fiától a praedicatumot.» Tanító: «Azt kérem itt még nem ismerjük.» Tanfelügyelő a kegyúri ebédnél: «Képzelje el csak, ma sem a fiúk, sem a tanító nem tudták, hogy mi az a praedicatum. Hihetetlen!» Kegyúr: «Nem olyan hihetetlen. Gondolja meg kérem, hogy mi itt a falun csak nagykésön kapjuk meg az újságot.» ♦
