Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 1. szám - Tárcza
21 Csak egyet kérek én. halál, tetőled, Csak egyet kérek tőled, Istenem, Hogy síri álmaimba is beszőjed, Mi Vesztatüz volt árnyék-éltemen ! Lomb-hervadásban és virág-nyilásban Dalt halljak rólad, égő szeretet, S a négy folyónál boldogúlni lássam, S szabadnak, óh hon, a te népedet! Sántha Károly. Egy fejezet az iskolai egészségtanból. A lélegzés nevelői fontossága. A gyermek járni, futni, ugrani korán és magától megtanúl, mi azonban a testgyakorlati szükségnek inkább járulékos eredménye. Az egészségtan ugyanis feljebb tör és nem elég neki, hogy a gyermek testben erős, mozdulataiban ügyes legyen, hanem oly tulajdonságra akar vele szert tetetni, mely ügyes- ségnél, izomerőnél többérö és minden physicai tulajdonság alapja: egészségre. Mi az egészség ? A nagy életműködések tökéletes egyensúlya. És a testgyakorlatok czélja épen ez egyensúly fentartása, mely meginog, oda van mihelyt a kellő mozgás hiányzik. Ha megfigyelünk egy gyermeket, ki az ülő életmód s ráerőszakolt hosszas nyugvás miatt szenved, — döbbenve kell látnunk, hogy a test egyetlen tájéka, a szervezet egyetlen működése sem kerüli el a gyakorlat hiány szomorú következményeit, sínylődik az egész alkotmánya. A gyermek arczárói olvashatunk; egész magatartása, mozdulata hirdetője a különféle eredetű, legtöbbször a mostoha családi körülmények, nem egyszer a vétkes szülei mulasztás okozta bajoknak. A sajnálatos viszonyok szánalmas eredménye, a sápadt, vézna gyermek felkiáltó jel gyanánt áll, illetőleg ül előttünk és felkiált segítség, mentő kar után, hogy emberbaráti szívvel tartsuk meg, adjuk vissza öt az életnek. Nem csupán az izmok működése lankad meg nála; a bágyadtság ez állapotába jut a szervezet minden functiója. Étvágya nincs, vérkeringése rest, érverése gyönge és süt ü, lélegzete lassú, rövid, szűkén táplálja a tüdőt. Az ideg központoknál szintén tetemes zavarok mutatkoznak. A gyermek nem tud többé akarni, le nem küzdhető ellenszenvet érez a mozgás s általában mindaz iránt, mi erőfeszítéssel jár. Mennél tovább nem mozog, annál jobban irtózik minden gyakorlattól, annál szívesebben üldögél. Lassanként egy helyre szegezett test, fix pont lesz, melyen a tehetetlenségi mozzanat a „vis inertiaea teljes diadalát üli. Vágya, hajlama, mind e szerint módosúl és környezete még sem veszi észre mindig a bajt. Igen! mert az ily beteges hajlandósággal megvert fiú néha egész szenvedélylyel adja magát az olvasgatásra, mint mondani
