Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 1. szám - Tárcza
22 szoktuk, falja a kezeügyébe kerülő könyveket, egész nap elgörnyedez, rajzolgat az asztal sarkán. Igazán nem csoda, ha édes csalódásnak engedi át magát, a szülői szív, a tudományért való lelkesedésre magyarázván a test egy helyre kötő, nehézkes ösztönét, érdeklődő figyelem, kedv, buzgóság színében látva azt, mi valójában csak arra szolgáló ürügy hogy a fiú háborítlanul üldögélhessen és elkerülje a neki annyira terhes s a vele járó, de előtte oly kiálhatatlan fáradságot. A gyermek magatartása ez esetben csakugyan oly palást, mely alatt az ő élettanilag magyarázható restsége, izom munkától támadt iszonya rendesen észrevétlenül húzódik meg s fejük, öregbedik gyanútlanul tovább, rnfg az egészségtani ismeretektől szabályozott felügyelői belátás ki nem boutja belőle. A test lehúzó, veszteglésre hajtó ösztöneitől sarkalva a szellemi és erkölcsi bajok is felvonulnak egymás után hosszú sorban; az akarat erélyének rovására aggasztó mértékben fokozódik az érzékenység; a képzelődés egyre szabályozhatlanabb, szilajabb lesz s végre ideges szeszélyeivel a lelki működés összhangját megbénítja. A physikai egészség után megy az erkölcsi, az egy ponton kezdődő romlás lassankint az egész vonalon elharapózik s a szervezet épülete, külső, belső épsége összeomlással fenyeget. Szerencsére, ha jókor hozzálátunk, orvos szerről gondoskodni nem nehéz. És ez — az okkal-móddal űzött izomgyakorlat. Naponta 1—2 óráig hévvel folytatott játék elégnek bizonyúlt nem egyszer, hogy a gyermek ellankadt szervei rövid időn visszanyerjék rugalmasságukat, idegei működésében a megbomlott egyensúly helyreálljon, kedélye lelki élete felfrissüljön. Mindez a mozgás, a testgyakorlat jótékony hatására történik ; mely azonban, ki kell emelnünk, nem az ügyesség, mozgékonyság fokozása, nem is egyes tagok erősítése, hanem az összes szervi functiók játékának megindítása folytán éretett el. Hogyan, honnan ez üdvös ostorcsapás? Főkép a lélekzésben való gyakorlattól. A lélekzés, tudjuk, uralkodó functio bennünk, parancsol a többinek. Bármi oknál fogva akad meg pillanatra az élet működés, legelőbb a lélekzet megindítására gondol az orvos. Vízből húznak ki fuldoklót, nagy vérveszteség szinhalált idéz elő, mindig a lélekző működést iparkodik először felébreszteni — mesterségesen, vagy úgy, hogy a mellet ki-benyomkodja, fújtató módjára, vagy egyenesen juttat levegőt az elalélt emberbe s ha a lélekzés megindúl, a vér nyomban keringeni kezd, az idegek munkába lépnek, szóval az élet visszatér. Ilyen a lélekző működés hatalma szervezetünkben. Tapasztalásból tudjuk azt is mindannyian, mennyire növekszik a lélekzet-vétel szüksége testgyakorlat után s mennyivel sűrűbb, mélyebb lélekző mozdúlatok állnak elő futás közben, mint nyugalmi helyzetben. Ezért kell mentői több és jobb levegő a fiatal tüdőnek. Valóban a futó gyermek 8-szor nagyobb mennyiségű levegőt
