Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 8-9. szám - Röder Károly: Mik a kormányzó fegyelem eszközei?
223 Lássuk már most; mik a kormányzó fegyelem eszközei? 1. Iparkodjék a tanító magának a gyermekeknél tekintélyt szerezni ! 2. Igyekezzék a tanító a gyermekek szerétét megnyerni s viszont ő is szeresse azokat! 3. Alkalmazza helyesen a jutalmakat 1 4. Büntessen érdem szerint! Azon tanító, ki mint tekintélyes nevelő áll növendékei előtt, igen ritkán szőrül a többi fegyelmi eszközök használatára. Tekintélyt és bizalmat pedig akkor szerezhet magának, ha komoly, de e mellett nyájas; ha a gyermekeket elkövetett hibáikért kíméletesen ítéli meg', ha velők engedékenyen bánik. A gyermek mogorva tekintettel nem szeret találkozni. Távol legyen azonban a tanítótól a hízelgés. Ne akarja magát azáltal tenni kedvessé növendékei előtt, hogy hanyagságukat, elkövetett hibáikat elnézi, velők tréfálgat és játszik. A gyermeket is a komoly életre kell előkészíteni, tehát már az iskolában kell komolyságnak uralkodni, de e mellett mindig legyen nyájasság is ! Ha a gyermekek szeretettel és bizalommal ragaszkodnak a tanítójok- hoz, nagyon elősegítik a tanítás sikerét. Szeretet által vonzza magához a tanító növendékeit úgy, hogy a gyermek még szükség esetén sem akarja a tanórákat elmúlasztani; maga is azon lesz, hogy elhárítson minden akadályt, mely őt a rendes iskolalátogatástól visszatartja. Ha a tanító szereti növendékeit, magok is azon vannak, hogy szorgalmuk és iparkodásuk által a tanító megelégedését kiérdemeljék. A gyermekeket szerető tanító viszontszeretetre fog találni nemcsak növendékei, hanem azok szülei részéről is; ez utóbbiak részéről a szeretetet és bizalmat fentartani okvetlenül szükséges az iskolájában sikeresen működni óhajtó tanítóra nézve, mert kétségen kívül áll az, hogy a tanító nem képes feladatát megoldani a család támogatása nélkül. A jutalmazás és büntetés eszközei kétfélék, u. m. természetesek és szabadon választottalt. Ha pl. őszinte a gyermek, azzal jutalmazzuk meg, hogy hiszünk neki és bízunk benne; ellenben, ha hazudik, azzal büntetjük, hogy nem hiszünk neki és bizalmatlanok vagyunk irányában. Szabadon jutalmazunk, ha a gyermeknek, — tartós szorgalmáért — egy elbeszélést mondunk el; szabadon büntetünk, ha hanyagságért megtiltunk neki egy játékot, kétségkívül előnynyel bírnak a jutalmazás és büntetés természetes eszközei a szabadon választottak fölött, de azért ez utóbbiakat sem szabad mellőznünk. A jutalmazást illetőleg fődolog, hogy a tanító a gyermeknek azon jó cselekedetét vagy tulajdonságát jutalmazza meg, mely jó lelkületből és szabad akaratból származott. így tehát ne jutalmazzuk épen az éles értelmet, hanem igenis a kitartó szorgalom folytán kifejlődött tehetséget! Jutalmazás által hozzuk a gyermek tudatára azt, hogy a jó tett és a jóban való gyarapodás önmagában foglalja jutalmát, hogy ne vár
