Evangélikus Népiskola, 1898

1898 / 1. szám - Polgár József: A botbüntetés mint fegyelmi eszköz a népiskolában

15

hit sugárzik ki, fogékony, embertársai iránt nemes indulatú egyéniség váljon. Ez a czélla a népiskolának, melynek szemmel tartása mellett nevelési eszközeit ezek szerint kell megválogatnia és alkalmaznia.

De vannak ezen kivül más indokok is, melyek tán még egyenesebben szólnak a botbüntetés és testi fenyíték ellen. Ilyen mindenek előtt az előhaladott korszak követelménye s a hazánkban is meghono- súlt műveltség terjedése. Meg kell gondolnunk, hogy maholnap már a huszadik századba érkezünk s magunkat a nyugoti műveltebb népekhez szeretjük hasonlítgatni, melynek kimutatására tűzzel-vassal törekszünk. Ez volt egyik czélja ezredéves kiállításunknak is. Ily törekvések mellett azonban még sokat le kell vetkőznünk az általános műveltséget éppen nem jellemző különféle ősi szokásokból. Minthogy ennek bázisáéi én a népiskolát tekintem, ott kell első ízben a kor és műveltség kívánalmainak megfelelő finomabb s emberségesebb bánásmódot behozni, hogy ez az idők folytán az iskolából kihatva a nép között elterjedhessen.

Az sem tagadható, hogy a testi fenyíték sok esetben a gyermek testi épségére és fejlődésére káros hatással van. Nem akarok ennek bizonyítására hosszasabb illustratiókat felhozni, hisz többé-kevébbé bárkinek is lehet e tekintetben egynél tán több szomorú tapasztalata is. Mily könynyen megesik, hogy a tanító egy ingerült s meggondolatlan perczében akár bottal, akár kézzel a fejre mért csapással akaratlanéi is, tán a gyermek gyors fordulata következtében, oly sértést követhet el, mely a növendéket teljes életére szerencsétlenné teheti. Az pedig nem lehet mentség, hogy az egész véletlenül s akaratlanéi történt meg. Sok esetben meg a büntetés káros következménye a testi épség ellen csak később következik be, melynek eredetéről tán csak maga a tanító tudhat egyedül, de azért a$ felelősség alól sem saját ielkiisinerete, sem az örök biró előtt fel nem menthető. Hát ha még tekintetbe vesszük azon gyakoribb eseteket is, melyek nem véletlenül történnek, lehetetlen el nem ismernünk a testi fenyíték káros hatását a népiskolában.

Azonban nem csak maga a büntetés, hanem már a büntetéstől való félelem is idézhet ölő krónikus betegségeket, idegességet, nyavalya- törést stb. Tehát nemhogy maga a büntetés volna helyén való dolog, de még csak az azzal ijeszgetés sem.

És ha a czélt veszszük tekintetbe, melyet a botbüntetéssel elérni akarunk, nem jutunk-e elégszer azon tapasztalatra, hogy az a gyermeknél visszahatást szül s a tanító drasztikus büntetési eszközeivel, különösen nagyobb növendékeknél, éppen az ellenkező eredményt érte el, mint a mit maga elé czélél kitűzött, t. i. simulékonyság s engedelmesség helyett daczosságot, jó szándék helyett megrögzött nyakasságot, az iskola megkedveltetése helyett az ez iránt való gyűlöletet, a tárgyszeretet helyett az ez elleni undort, szerénység helyett képmutatást, vallá-