Evangélikus Népiskola, 1898

1898 / 6-7. szám - Tárcza

194

Távol álljon azonban tőlem azt állítani, hogy a szerb, horvát és román elem akár együtt, akár külön-külön hazaellenes tévhitében homogen egészet képezne. Sok már közöttük is a józanúl gondolkozó ember. Belátják a vezetők, t. i. azok, a kik nem űzik az elvadult nemzetiségi fantazmogóriákat és nem önczélok kedvéért állanak a nép élére, hanem népük iránti szeretetüktől serkentve, békés, egyetértő haladást sürgetnek a közös anya oltalma alatt.

Mint mondottuk, a magyarság ezen a vidéken számszerint nem numerái. És miután röviden rámutattunk erre a szomorú jelenre, vessünk egy-két pillantást a múltra, hogy azután következtethessünk a jövőre.

Lássuk először is, hogy mint állottak a magyarság viszonyai a török hódoltság előtt, a 15. században, ezen a vidéken ?

Nem ilyen sivár kép tárul fel előttünk, ha abba a korba vissza pillantunk, a mikor e vidék kúlturáját a mozlimok még tönkre nem tették, Mindenütt, a hol most idegen szó hangzik, magyarok laktak, hiszen a honfoglaló ősök ezt az áldott tájat szállották meg leginkább. Magyar volt akkor Verőcze, Pozsega, Szerém és az eltűnt Valkó megyének lakossága is. Azonban, sajnos, itt majdnem egészen magva szakadt a magyarságnak.

Ép úgy, mint az oláhok, a szerbek sem őslakói hazánknak. 1404 ben történt az első bevándorlás a mai Csepelszigetre, az akkori Kevemegyébe.

1426-ban Brankovics György, despota, szintén telepített be szerbeket. 1459-ben foglalta el Mohamed szultán Szerbiát és az azután következő időszakban, különösen 1465 táján 50000 család költözött be Szerbiából hazánkba. Újabb települések a mohácsi vész után is történtek. Az előbbi települések azonban inkább csak Szerém vármegyére és a Duna-Tisza közének az éjszakibb részére terjedtek ki. Dél-Magyar- ország többi részébe, különösen a mai Bácskába és a Duna-Tisza-Maros közbe főként 1690—99 táján jöttek a szerbek; akkor mintegy fél millió szerb jött a török elől a délvidékre.

Bács-Bodroghmegye, mint kétségbevonhatlan tények igazolják, a 15. száz végéig magyar volt egészen. Torontálvármegye is magyar volt teljesen. Temesmegye hasonlóan magyar volt, csak a déli részeken létezett néhány oláh kerület, és Fehértemplom környékén a volt Horom vármegyébe telelepített le Mátyás király menekülő és oltalmat kereső szerbeket.

P. o. Temesvár városa is magyar volt. Nagy református hitközség állott itt fenn, a hol zsinatokat is tartottak. A város iskoláinak a tanítási nyelve magyar volt és 1582-ben magyar levélben fordult a város kath. lakossága a pápához, hogy magyar papokat és tanítókat kül- dassen nekik. Krassó-Szörénymegyében is tömegesebben laktak magyarok, de már itt ebben az időben az oláhok nagyobb tömegben tűnnek fel.