Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 6-7. szám - Tárcza
195 A magyarság azonban ezeken a vidékeken a törökökkel folytatott másfél százados küzdelemben teljesen megsemmisült. A leányokat elrabolta a török, a ,fiúkból“ janicsárok és a munkabíró férfiakból rabok lettek ; a mi még kevés megmaradt a magyar lakosságból, az vagy éjszakabbra futott, vagy beolvadt a nemzetiségekbe és elenyészett. így vesztette el ez a hajdan erős magyar vidék magyar jellegét annyira, hogy a szomszéd népek, az ország határán túl, nem is tekin- tekintették azt többé a magyarok tulajdonának. . . A pusztán maradt vidék benépesítéséhez csak a karlóczai, később a passaroviczi béke után láttak hozzá. A kincstár, mint tudjuk, ide csak idegeneket telepített. Magyarok, alig számbavehetően, Bács-Bodrogh- ban települtek. Mint igen érdekes dolgot kell felemlítenünk azt, hogy bár az országgyűlés ismételten követelte Dél-Magyarország visszakapcsolását az anyaországhoz, 1779-íg, tehát Temesvár felszabadításától számított 63 évig, absolut, idegen kormányzás alatt állott. Ekkor nyerte ez a vidék a „Bánát,“ „Bánság’* elnevezést; s ekkor csontosodott meg odaát Ausztriában az a nézet, hogy a fegyverrel szerzett országrész, mint hódított tartomány, az örökös tartományok módjára kormányzandó és Magyarország mogzabolázására (még élénk emlékezetben voltak a Bocskay-,Bethlen-, Rákóczyféle felkelések) idegenekkel telepítendő be. Ügylátszik a túlzók némelyike most is innét merít, és inkább Bécs, mint Budapest felé kancsalit. Hogy a magyarság rovására a telepítéseknél mennyire mentek, példa az, a mit Szentkláray említ: hogy II. József, a kalapos király, még oroszokkal is meg akarta ez a vidéket népesíteni és midőn magyarok szintén folyamodtak települési engedélyért, azzal utasították őket vissza : magyar gyarmatosok számára sehol sincsenek helyek a Bánátban ! Röviden felemlítjük, hogy József 2702 csalódott telepített erre a vidékre és ezeknek beköltöztetése 1‘/2 millió forintjába került az államnak. Mária Therézia három nagyobb telepítése ezen összeget még jóval felülhaladta. Mindezekből látható, hogy a magyarság terjeszkedésének minden irányban elvágták az útját. Ha ehhez veszszük még azokat a pusztításokat, a miket a szabadságharcz ideje alatt a nemzetiségek a magyarság között elkövettek, akkor belátjuk mindnyájan, hogy az itteni lakosságnak a magyarság mily csekély százalékát képezi. Átlagos számítás szerint a magyarság 17'12°/0-ot tesz ki ezen a vidéken. Újabb időben némi kedvezőbb jelenségek észlelhetők, de ez csak a németségnél konstatálható, mert az itteni magyarság amalgamizáló hatással csak a németségre van, a szláv és román elemre egyáltalában nincs semmi befolyással. Hogy mi volna e tekintetben a teendő, annak a fejtegetésére nem vállalkozom. Annyit azonban megjegyzek, hogy mindaddig, mig ezen a vidéken a magyar hazáról, a hazafiságról, a magyar faj nemes-
