Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 1. szám - Mohar József: Közoktatásügyünk reformja és a népiskola
6 az oktatásügy a maga egészében felölelve tétessék szervezés, ma már reformálás, tárgyává; hogy az egész részei (tagjai) rendeltetésük fontosságának megfelelő arányú méltatásban részesüljenek. A tudás és a műveltség egy, az emberi nevelés czélja is egy: egynek kell tehát lennie az embert nevelő és a tudást átadó intézménynek, az iskolának is. — Az oktatásügy egységes szervezetének második alapfeltétele tehát az, hogy az oktatásügy tagozatai egymáson felépülő egységes tagok legyenek- — Megmaradva a szokásos elnevezések mellett, az alaptagozaton, a népiskolán épüljön fel a középtagozat, a középiskola (mondjuk egységes középiskola), és ezen a tetőzet, a főiskola; a középiskolába senki teljes népiskola elvégzése és egy meghatározott életkor betöltése előtt fel nem vehető, a minthogy a főiskolába ma a középiskola elvégzése nélkül senki fel nem vétetik. — A népiskola ma nem egészében képezi a középiskola alapját, növendékei kicsinyes ürügyek alatt azelőtt vétetnek el tőle, mielőtt czélját rajtuk betölthette és ép azok vétetnek el, a kik öt feladata betöltésében segíthették volna. íme! az egység első és következményeiben legmesszebbható megbolygatása. — A középtagozat egységesítésén legnevesebb paedagogusaink fáradoznak, de ezen, valamint a felső tagozatra irányuló reform törekvések távolabb esnek tőlünk, azért ezek ismertetésébe nem bocsátkozom. Az általános népiskolai tankötelezettség kérdésével (mert az alsó tagozat egységét így is nevezhetjük) nagy lelkesedéssel, de úgyszólván elszigetelten foglalkozik nálunk Somogyi Géza; pedig az a kérdés ma, a mikor az egységes középiskola és a polgáriskola reformjának ügye napirenden van, a mikor még Bokor József dr. is, a ki pedig az iskolaszervezet megoldásának helyes és az általános népiskolai tankötelezettségnek kedvező alapjait rakta le, arra a következtetésre jut, hogy a középiskola egy évfolyammal lefelé megtoldandó, vagyis a középiskola a népiskola III. osztályára építendő: a lehető legaktuálisabb és a népiskolára és vele a népmüveltség felvirágzására, valamint a tanítóság erkölcsi és anyagi hova fejlődésére nézve a legdöntőbb fotossággal bir. Nem fejtem most ki azon társadalmi, közművelődési és nemzeti szempontokat, a melyek reánk magyarokra nézve az általános népiskolai tankötelezettség mielőbbi megvalósítását hazafias kötelességünkké teszik; egy körülményre, nevezetesen arra, hogy népiskolánk csak így lehet az egész nemzet iskolájává, azaz nemzeti iskolává, mégis rámutatok. A mai népiskola távol áll még attól, hogy nemzeti iskolává legyen (a mivé pedig a magyar nemzeti állam mielőbbi megteremtése érdekében elöbb-utóbb lennie kell), ellenben közel áll ahhoz, hogy szegények iskolájává s tanítója szegények tanítójává legyen. A nemzet sorsát intéző elemet alig köti valami kapocs a népiskolához; ne csodálkozzunk azért azon, hogy a népoktatásügy ós a néptanító számára csak morzsák jutnak osztályrészül. — Hogy ilyen körülmények között hiába várjuk a közel jövőben a népiskola, a jövő nemzeti iskolája, gyors
