Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 1. szám - Sass János: Levél a szerkesztőhöz
7 felvirágzását, erkölcsi és auyagi helyzetünk jogosan várt jobbra fordulását : kell-e tovább is bizonyítgatnom? Elismerem, hogy az egységes közoktatásügyi szervezet és benne az általános népiskolai tankötelezettség a jövő zenéje; de ne felejtsük, hogy a jövő mikénti alakulása, a nemzet tanítósága kezébe van letéve ! Addig is, mig ez eszméket megérleljük, emeljük fel tiltakozó szavunkat a népiskolát és a tanítóságot leszorító áramlatok és törekvések ellen ; szóljunk bele a most folyó reformvitába és követeljük a közoktatásügy egységes reformját és benne az általános népiskolai tankötelezettséget : hilietö-e, hogy a tanítóság 30,00 frtnyi tábora ne találjon meghallgattatásra?! Mohar József. Levél a szerkesztőhöz. Kedves barátom ! Piros szalagot kötve hosszú mogyorófapálczámra, beállítok hozzád én is a többiek sorában és szívből kívánok a t. szerkesztő úrnak „Boldog új évet.“ És mivel tudom, hogy a t. szerkesztő urak puszta jókívánságokkal — bármily nyájasan, bármily fellengző szavakban legyenek azok kitálalva és felcziczomázva — meg nem elégednek, hanem mindjárt a zsákkal' álnak elő: hát a malacz hol van? tehát sietek kinyilatkoztatni hogy az is itt fülel a suba alatt, a lefolyt évről szóló referáda képében, a mint itt következik: Első tekintetre úgy látszik, hogy az elmúlt 1897-ik esztendő hazánkra nézve a múlt év dicsőségteljes napjainak méltó folytatását képezte. Mintha a gondviselés a mi ezeréves állami életünk érdemét akarná megjutalmazni, a legforóbb hazafiúi vágyak egész tavaszmezeje tárult fel előttünk, melyen végigszállt a kikelet életgerjesztő fuvallata és az isteni kegyelem napsugarának melege szétáradt, hogy e szuny- nyadó csirákat felserkentse s hűségünk és kitartásunk mellett tanúbizonyságot tevő erőteljes fákká nevelje fel. Ez előtt több mint száz évvel a távol nyűgöt egyik világvárosában a középkori kényuralom jelképét a Bastillet véres forradalom döntötte romba ; a mi szenvedéseink komor emlékeit, az Újépületet, a Gellérthegyi czitadellát, a Hentzy-szobrot a mi alkotmányos életünk legfőbb tényezőinek kölcsönös bizodalma és a szeretet törli el hazánk földéről. És a miért ez előtt ötven esztendővel fájdalom hasztalan küzdöttünk titání küzdelemmel, állami önállóságunk lényeges feltételeit: a magyar katonai oktatást s a kereskedelmi s fináncziális ügyeink függetlenségét az idők fája érett gyümölcsként hullatja ölünkbe.
