Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 1. szám - Tóth István: Gyerünk tovább!
3 tanácscsal s felvilágosítással szolgálunk mindazoknak, kik bizalommal hozzánk fordulnak. Az eszme, melynek szolgálatába adtuk szerény tehetségeinket, fenséges ; a czél közös, mindnyájunké, féltett kincse gazdagnak s szegénynek egyaránt. Ez eszmét, szolgálni kötelesség. Megvagyunk róla győződve, — még ha hirdetnők sem hinnék el, hogy e lap csak parányi anyagi hasznot is hoz. Az ügy igaz szeretete az a hajtó erő, mely bennünket munkára készt. — Tudatában vagyunk annak is, hogy ha éjt-nappalt egygyé tennénk, ha összes erőinket vas akaratunkat összesítve dolgoznánk, egymagunkra hagyatva a czélt nem közelíthetnők meg. Hitrokoni szeretettel, bizalommal fordulunk tehát egyházunk nagyjaihoz, vezérlő fér Halhoz, a lelkészé karhoz, s főképen tanító-társainkhoz, hogy lapunkat terjeszteni, úgy szellemi mint anyagi támogatással sikerre vezetni méltóztassanak. Fogadják hálás köszönetiinket munkatársaink, kik a múltban nagybecsű támogatásukban részesítettek; kérjük szives jóindulatukat a jövőre is. Szavunkat zárjuk azzal az óhajjal: törjön meg a rideg közöny, mely annyi nemes vállalkozásnak ásta meg kora sir jót. Az általunk képviselt szent ügyet szives olvasóink, nagyrabecsült munkatársaink s evang. népoktatásügyünk minden rendű és rangú pártfogójának még egyszer figyelmébe ajánljuk. Önzetlen munkánkra az Ur áldását kérjük. Sopron, 1897. január hó i-én. Shnkő Endre, Papp József \ társ-szerkesztő. felelős szerkesztő és kiadó. Gyerünk tovább! Gyerünk tovább egy lépéssel, Elég volt már a sók ünnep. Zajongó, vig mulatságok Jobb lesz, ha már messze tűnnek. Munkára fel, kézbe fegyvert; Fogjunk az új hódításhoz. Ne legyen az igaz ember, Kedvet, erőt ki nem áldoz.
