Evangélikus Népiskola, 1897

1897 / 1. szám - Tóth István: Gyerünk tovább!

4

Gyerünk tovább egy lépéssel, Homályos még hazánk ege. Rávetődik néha napján A bu-bánat, zord fellege.

Hiába ért Árpád népe Isten után ezer évet: Szabadságra, műveltségre Még csak ifjú, de nem érett.

Gyerünk tovább egy lépéssel, Vigyünk fáklyát a sötétben. Hintsünk nemes virágmagot Puszta, kopár mezőségen. Ültetgessünk, öntözgessünk Hont szeretve, Istent tudva.

Ha vérzik is testünk, lelkünk: Pusztuljon a tüske, dudva.

Gyerünk tovább egy lépéssel, Ne is egygyel, hanem százzal. Emeljük a nehéz terhet Összevetett, erős vállal. Bátorítsuk a félénket.

Vessük meg a hitvány szolgát, Ki jogáért szót sem emel,

S csak kenyérért végzi dolgát.

Gyerünk tovább száz lépéssel: Mindannyian tartsunk össze. Egymásnak a szíve sebét Egymás keze bekötözze.

Kor-, vallás- és pártkülönbség El onnan, hol mi munkálunk. Istenünké, ős hazánké Legyen éltünk és halálunk.

Gyerünk tovább, a mig lehet,

S ha majd lépjük az utolsót : Hálás szivek koszorúzzák Végső ágyunk, a koporsót. Fejfánkra meg ezt Írja föl A történet szép múzsája:

„ő érdemük Magyarország Másodszori hódítása.“

Tóth István.