Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 2. szám - Jausz Vilmos: Vallásoktatás
50 e nyilatkozatát idézve méltatja Grosse Hugo könyvének*) előszavában az iskolai könyörgések és istenitiszteletek fontosságát. A kér. jellemképzés kivánja meg ezeket, mert valamint a vallásosság a gyülekezeti kultuszban nemcsak kifejezésre jut, hanem abból táplálkozik is, úgy a rendes iskolai istenitiszteletek is, ha a gyermeki szív érzelmeihez s törekvéseihez szorosan hozzákapcsolódnak, nagyban előmozdíthatják a tanulók valláserkölcsi életét. Azt a meggyőződést keltik a tanulókban, hogy az iskola Isten szolgálatában áll, hogy mindnyájan, tanító s tanuló együtt, egy erkölcsi közösségnek tagjai, a kik tudják, hogy csak Isten segítségével végezhetik munkájokat. Ha tehát az iskolai-kultusz fontossága kétségen felül áll, úgy minden evangélikus felsőbb iskola kötelessége azt ápolni. Azonban Grosse ispanaszkodik, hogy míg a tanító- képezdékben eleitől fogva különös figyelmet fordítottak a közös istenitiszteletekre s könyörgésekre, addig feltűnő sok azon középiskolák számat melyekben ily könyörgéseket éppen nem vagy csak ritkán tartanak. Azt hiszem e nyilatkozat első felét elmondhatjuk magyarhoni tanítóké- pezdeinkről is, de a panasz másik felét nyilván meg kell fordítanunk: hány középiskolában ismerik általában az iskolai istenitiszteletet vagy éppen mindennapi könyörgést? Mert hiába, amazt nem helyettesítheti a gyülekezeti közistenitisztelet! De hagyjuk e kérdést most. Grosse a Halle városi felsőbb leányiskolában működik, mint tanár. Ez intézetben az a szép szokás, hogy hétfőn és szombaton egy körülbelül 15 percznyi, a többi hétköznapon pedig 10 percznyi könyörgésre gyűlnek a 10 osztályú iskola felső 7 osztályainak tanulói és mindazon tanárok, a kik az első órában tanítanak. Az alsó 3 osztályban a tanítás amúgy is későbben kezdődik. A könyörgést az igazgató s az összes tanárok fölváltva végzik, a hétmegnyító és hétzáró hosszabb istenitiszteletet rendesen az igazgató, illetőleg a vallástanár. A köznapi könyörgés alkotó részei: az iskolai énekeskönyvből közös ének, harmoniumkisérettel, szövegolvasás, imádság és pedig rendesen az Úri ima vagy verses ima. Hétfőn és szombaton ezenkívül még egy rövid elmélkedés járúl hozzá. A kö- nyörgések egy kéziratban meglévő lectionariumon alapulnak, mely hétfőre és szombatra a megfelelő vasárnap evangéliomi és epistolai peri- kopáit írja elő, a többi napokra pedig rokontartalmú szakaszokat jelöl ki. Grosse hétfő reggeli istenitiszteleteken egy éven át tartott beszédeket közli könyvében, 52 rövid intelmet, a függelékben még 4 soron- kívüli beszédet találunk: egy felsőbb leányiskolái növendék halála után, a bűnbánati nap előtt, a reformációi ünnepén és a szenthárom- sági 5. vasárnap perikopájáról tartott elmélkedéseket. Mindezeket Grosse nem mintákúl állítja elénk, hanem mint annak példáit, miképpen fogta fel és végeSte iskoláink nevelő kötelességének ezen részét. Főelvéül Herold és Zikjer amaz intelmét tartotta szem előtt, hogy az iskolai istenitiszteletet mindenekelőtt a külsőséggé válástól kell megóvni, külö*) H: Grosse, Evangelische Schulandachten. Gotha, C. F. Thieneinann. 1895. XVI. és 149 old. Ára 2 márka.
