Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 2. szám - Jausz Vilmos: Vallásoktatás
51 nősen a beszéd legyen az ifjú lélekre való tekintettel élénk, eleven, szemléltető s a tárgy változatos. Az evangeliomot az iskola különö- viszonyaira s az ifjúság különös szükségleteire kell alkalmazni. Grosse majd a szöveg megmagyarázását és lehetőleg teljes kifejtését teszi beszédje czéljává, majd az épületes elemet állítja előtérbe ; az egyformaságot szándékosan kerülte. A témák is eléggé változatosak; találomra ide iktatok néhányat: Mária és Márta (az iskolai év elején). Békesség néktek. Jézus a jó pásztor. A keresztyén irgalmasság. Hála és hálátlanság, Emlékezzél meg a halálról. Ti is tanúbizonyságot tesztek. A kés resztyén alázatosság stb. A szöveg természetesen lépést tart az egyházi és iskolai esztendővel; az egyházi főünnepek a szüneti időbe esvén, csak előzetesen vagy utólagosan utalhatni reájok. Az élénkítés és összpontosítás kívánalmainak megfelel azzal is, hogy valahol csak önkéntelenül alkalom kínálkozik reá, kapcsolatba hozza az oktatást és az életet, vallást, irodalmat, művészetet és történelmet. Különösen a vallásos költészetet vonja be nagyobb mértékben, és talán annyira, a mennyire még leányiskolában sem ajánlatos. Gerock, Spitta és a régi jelesek e téren szinte természetszerűen jutnak szóhoz épp az ifjúsághoz intézett beszédekben, de egy két vers is megtenné, nem volna szükség egész költeményre. A beszédek különben nagyrészt megközelítik Grosse elméletét, melyek alkalomszerűek, könnyen érthetők, bár nyelvók nemts, szemléltetőek, de sohasem a méltóság rovására. Az imádságok szabadon folynak a megelőző elmélkedésekből, rövidek, meleg hangúnk. A külföldi szaklapok elismerték, hogy Grosse munkája az e téren eddig megjelent legjobb müvek közé tartozik. Csakugyan épp hazai iskoláinkban nem vehetők e beszédek mintákúl, de mint példáknak bizonyára jó hatásuk volna reánk. Nemcsak az iskolai, hanem a gyülekezeti istenitiszteletnek is fontos és lényeges alkotó része az ének. Ennek építő hatása pedig attól függ, mennyire értettük meg szövegét, a szentirással való összefüggését. De a közistenitiszteleten kívül is nagy szerepet játszik az egyházi ének népünk vallásos életében- Kühn Károly tanító kis könyvecskéében, mely legfontosabb egyházi énekeinket ismerteti*), joggal hivatkozik azon tapasztalatra, hogy az emberek sokszor inkább nyúlnak az énekeskönyvükhöz, mivel amannak nyelve könnyebb és érthetőbb. A kötött beszédet könnyebben is tarthatja meg az ember. Már pedig nem csekély fontossággal bír, hogy a hívő ne csak a könyvben bírja, hanem emlékezetében tartsa a szentírási mondást vagy az énekverset. Úgy kell azokat elsajátítani, hogy époly folyékonyan mondhassuk el, mint a közmondást. Közmondás, bibliai mondás, énekvers akárhányszor és pillanat alatt döntőleg irányozzák akaratunkat. A közmondás többnyire csak emberi okosságot kínál vagy isteni bölcsességet ugyan, de másod*) Kühn K. Kleine Liederkuude. Hülfsbiichleiu bei der Behandlung des evang. Kirchenliedes. Gütersloh, 1895. L. Bertelsmann. 120 old. Ara 50 pfennig.
