Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 1. szám - Ebenspanger János: A magyar nyelv tanítása idegenajkú népiskoláinkban
17 A magyar nyelv tanítása idegenajkú népiskoláinkban. Mind szélesebb körökből jön a panasz, hogy nem magyarajkú népiskolánkban a magyar nyelv tanítása nem hozza meg a kivántató gyümölcsöket. Mi annak az oka ? Nem tudom, vannak-e olyan tanítók, kik a magyar nyelv tanítását szándékosan elhanyagolják? Ha vannak is, nagy számban nem lehetnek. Sőt ellenkezőleg. Én meg vagyok arról győződve, hogy tanítóink maguk is sajnálják tanításuk sikertelenségét. Hallottam is én ezt már többektől. Tehát a tanítókat, legalább azoknak jó akaratát nem lehet a sikertelenség bünkakjaivá tenni. A csekély eredmény oka rendesen a rossz módszer. Az ok tehát mégis a tanítókban van ? Nem bizony, még sem! Mert magam is tudom, hogy sok helyen nem a tanítótól függ, milyen kézikönyvet használ, milyen módszert alkalmaz. Legrosszabb az, a hol az úgynevezett tudományos módszert alkalmazzák: szabályokat tanulnak és fordítanak. Ez igen-igen kipróbált módszer! Mennyi időt for- dítnak e módszer alkalmazása mellett felsőbb iskoláinkban latin, görög, német és franczia nyelv tanítására ! S mennyire nem sajátítják el ott e nyelveket! Már ez a sikertelenség is igazolja a „tudományos módszer“ alkalmazásának jogosulatlanságát népiskolai magyar nyelvi tanításunkban. A hol ezt a kipróbált, kitűnő módszert használják, ott az eredmény bámulatos, jóformán megfelel e magyar közmondásnak: Nesze semmi, fogd meg jól! Valamivel többet ér, ha a tanító úgynevezett magyar nyelvgyakorló könyvet használ, milyent Szirmai, Kakujay, Madzsar, Groó s többen Írtak. Ezeknek azonban az a nagy hibájuk, hogy az egész tanítással nem állnak szerves összefüggésben, a magyar nyelvi tanítás e módszer alkalmazása mellett, az anyanyelven folyó egész tanítással nem függ össze, s azért abból nem merítheti azt az erőt, mely gyümölcsözővé tenné. Olyan ez az egész tanítás, mintha nem is abba az iskolába való volna. Csak kössünk madzaggal valamely fához idegen fáról vett ágat s várjuk, mig az kizöldül, mig az virágzik s édes gyümölcsöt hoz ! Egészen más az, ha úgy járunk el mint a fanemesítésnél, a hol a csatolandó ágat a trözszsel szerves összeköttetésbe hozzuk! Egészen más az, ha a magyar nyelvi tanítás az egész iskolai tanítással benső összefüggésben áll. Azt mondják, nincsen egyszerűbb, mint a közvetlen módszer alkalmazása. Igen ám, olyan helyen, hol a magyart tanítási nyelvvé tették. De hát ott, a hol az nem úgy van. Ott mi történjék? Tán gyakorlati uton-módon mutathatom meg, miként járhatnánk el nem-magyar-ajkú népiskoláinkban helyesen s sikeresebben a magyar nyelv tanítására nézve.
