Evangélikus Népiskola, 1897

1897 / 1. szám - Hetvényi Lajos: A gyermek és ifjú példaképe

12

tekintsek is ott körül, ha elhagyom a gazdagság tárnáját, csak puszta képe marad meg lelkemben a látottaknak, mely mindig halványabb és halványabb lesz, mig végre teljesen elenyészik. Ellenben, ha munka, szorgalom és kutatás által sikerült onnét bármilyen kevés aranyat is előhoznom, az már nem csak képzeletben, de valóságként is tulajdonom lesz s megőrizem életem végéig.

Nézd csak a tanítványokat, a mint jézus elmondja a magvei töröl szóló példabeszédet s abban egy kincses bányát tár eléjük, a Mestert a beszéd értelme felöl azonnal megkérdezik, keresik, meg akarják nevezni azt a drága kincset, az örök igazságot. És íme, ha ok nem kutatnak, ha nem törekesznek elsajátítani Jézus tanítását, nem igyekeznek elmerülni az isteni igazság mélységes titkaiba, akkor a szent lélek is távol marad tőlük, nem száll át reánk ez a megtartó öröm hir, az evangélium; akkor czél nélkül hordanók az élet terhét, legjobb esetben a törvény alatt görnyedve rettegnénk a szigorú birótól, de nem tudnék azt, mi a megtérés, mi a kegyelem.

Azért figyelésed nyomán kérdezz, kutass te is szeretett ifjúság, mert a gondos kezek hijában nyújtják feléd a lelki eledelt ha saját munkád, szorgalmad, a tudományba való elmerülésed által nem igyekszel azt megszerezni, nem táplál az téged. Már pedig ez emel fel téged emberi méltóságod magaslatára, láthatlan kézzel ez vezet el téged a csábítások elöl, ez mondatja veled a kisértönek: »fontosabb dolgom, kedvesebb foglalkozásom van

nékem, mint sem te reád hallgassak;« ez biztosítja jövödet, földi sikereidet, ez a törekvés vonza mintegy magához a szent lelket) , a kegyelemnek lelkét, hogy általa igazán eljuthass a jézus Krisztushoz s fel tudj lélekben emelkedni mennyei Atyánkhoz.

III.

De mit használ a buzgó kutatás, Isten dolgaival való foglalkozás, ha az ige nem hatja át lelkünket annyira, hogy minden szavunk, határozott feleletünk tanúságot tegyen magasabb rendeltetésünk tudata mellett? Tekintsünk csak ismét a jeruzsálemi templomba. Ott Jván a gyermek Jézus a tudósok között; Isten dolgaira figyel, azokat kutatja, feleletében az Atyáról beszél, úgy hogy a tudósok is álmélkodnak rajta és érezik, hogy olyan szent